Meghoztuk a folytatást, reméljük tetszik majd, és megleptek pár komival!
Miközben anya a földről szedte fel az üvegszilánkokat, én hozzákezdtem a spagettiszószhoz, és feltettem a vizet a tésztához forrni. Miután anya feltakarított, úgy döntött, hogy megterít az étkezőben, eközben már a tészta is főtt. Anya Katie-vel tért vissza a konyhába. Katie hozta magával a papírját és a ceruzáit és rajzolni kezdett, anya pedig nekifogott mosogatni.
- Arra gondoltam, elmehetnénk este valahová hármasban. Mondjuk moziba? Mit szóltok hozzá?
- Jóóóóó! Nézzük meg a Jégvarázst! - örült Katie.
- Ez igazán jó lenne, de este más programom van - mondtam.
- Igen? Mégis mi? - húzta fel anyu a szemöldökét.
- Találkozom valakivel.
- Randid lesz? - mosolyodott el.
- Igen, Harry-vel - kotyogta ki Katie.
Egy rosszalló pillantást vetettem felé.
- Harry-vel? Az a göndör hajú?
- Igen, ő az - sütöttem le a tekintetem.
- Aranyos fiú.
Meglepődtem kijelentésén, az gondoltam, nem fog örülni neki, hogy Harry az, akivel találkozom. Hiszen minden találkozásuk rosszul sült el, de úgy gondolom, hogy talán Dave-s ügy puhította meg a szívét.
- Akkor úgy látszik, hogy ketten megyünk - mondta Katie-nek.
* * *
5 perc múlva 8 lesz. Liam és Sophia igyekeztek ki a kocsihoz, ahol a többiek már várták, hogy elindulhassanak a csoportos randira. Anya pedig Katie-t próbálta felöltöztetni, hiszen már eléggé késésben voltak. A srácok elindultak és nem sokkal később anyáék is követték őket.
Még egy utolsót igazítottam a szolid sminkemen, majd csengettek. Felkaptam egy egyszerű fekete táskát, ami pont illett a farmersorthoz és topphoz, ami magamra vettem. Ajtót nyitottam.
Harry egy szál vörös rózsát nyújtott felém.
- Szia, gyönyörűm! - mosolygott, tisztán látszódtak a gödröcskék az arcán.
- Szia! - mosolyogtam vissza rá, átvettem tőle a rózsát - Köszönöm, nagyon szép, vízbe teszem, aztán indulhatunk.
A virágot a nappaliba tettem.
Beültünk Harry kocsijába és elindultunk.
- Hová megyünk? - tettem fel a kérdést, pedig tudtam, hogy úgysem fog rá válaszolni.
- Ne kíváncsiskodj, majd meglátod!
- Ezzel a titkolózással meg akarsz ijeszteni? Mindenkivel ezt csinálod?
- Nem, ez csak neked szól. Miért, most félsz? - kérdezte, miközben egy földútra hajtott.
- Nem félek tőled, már mondtam!
- Akkor miért mondtad, hogy megijesztelek?
- Néha furcsán viselkedsz.
- Hát ez velem jár, bocs!
- Jó, majd megpróbálok hozzászokni!
- Helyes - mosolygott pimaszul.
Helyes? Egyáltalán nem akarok beleszólni az életébe, semmi közöm hozzá, de nem fogom hagyni, hogy hülyeségeket csináljon. Megpróbálom kideríteni, mi is ez.
Ugyanolyan érzésem volt, mint legutóbb, amikor nem akarta elárulni, hová megyünk. Sötét volt, sehol, nem volt világítás, és csak fákat és árnyakat láttam.
- És...eddig hogy tetszik a város? - váltott témát.
- Ez alatt a pár nap alatt nem igazán volt időm körülnézni.
- Ez hamar változni fog, majd megmutatok pár helyet.
- Jó, az jó lenne, köszi, de valahogy jobban izgat, hogy most hol vagyunk.
- Midig ilyen kíváncsi vagy? Ez az egyik kedvenc helyem, apukám még gyerekkoromban vette ezt a házat. Régen minden nyarat itt töltöttünk
- Rossz lehet, hogy a szüleid ilyen távol vannak - mondtam, együtt tudok vele érezni, hisz én is gyakran érzem apa hiányát.
Kedves tőle, hogy ezt a helyet megmutatja nekem, így legalább többet megtudhatok róla és a családjáról.
- Ez régóta így van, miután Hannah betöltötte a 16-ot, már simán egyedül hagytak minket otthon, hosszabb időre is. Már megszoktam.
- És a nővéred hol van most?
- Ő két évvel ezelőtt férjhez ment, Jake-hez. Jake végül is jó fej, csak nem értem, miért kellett Hannah-val az ország másik felébe költöznie. Már régóta nem láttam őket - beszélt Harry, szomorúságát próbálta leplezni.
- Katie néha az őrületbe kerget, de nekem is hiányozna.
- Igen, aranyos kiscsaj. Nemsokára lesz Hannah szülinapja, majd meglátogatom.
Harry rám figyelt és nem vette észre, hogy egy kicsivel előttünk egy őzgida áll.
- Vigyázz! - kiáltottam, mire Harry elrántotta a kormányt, pedig fogalma se volt, hogy mi történik.
Harry hirtelen taposott rá a fékre.
- Egy őz, majdnem elütötted - mondtam, majd a kisállatra mutattam, aki az anyukájához szaladt, majd eltűntek a sötétségben.
Mindketten megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, majd egyszerűen nevetni kezdtünk.
- A szívbajt hoztad rám!
- Legközelebb figyeld az utat, ha nem akarsz részt venni Bambi temetésén - nevettünk tovább.
Innen már csak egy kicsi volt hátra az útból, nem sokkal később Harry egy kis ház mellett parkolt le.
- Ezzel a titkolózással meg akarsz ijeszteni? Mindenkivel ezt csinálod?
- Nem, ez csak neked szól. Miért, most félsz? - kérdezte, miközben egy földútra hajtott.
- Nem félek tőled, már mondtam!
- Akkor miért mondtad, hogy megijesztelek?
- Néha furcsán viselkedsz.
- Hát ez velem jár, bocs!
- Jó, majd megpróbálok hozzászokni!
- Helyes - mosolygott pimaszul.
Helyes? Egyáltalán nem akarok beleszólni az életébe, semmi közöm hozzá, de nem fogom hagyni, hogy hülyeségeket csináljon. Megpróbálom kideríteni, mi is ez.
Ugyanolyan érzésem volt, mint legutóbb, amikor nem akarta elárulni, hová megyünk. Sötét volt, sehol, nem volt világítás, és csak fákat és árnyakat láttam.
- És...eddig hogy tetszik a város? - váltott témát.
- Ez alatt a pár nap alatt nem igazán volt időm körülnézni.
- Ez hamar változni fog, majd megmutatok pár helyet.
- Jó, az jó lenne, köszi, de valahogy jobban izgat, hogy most hol vagyunk.
- Midig ilyen kíváncsi vagy? Ez az egyik kedvenc helyem, apukám még gyerekkoromban vette ezt a házat. Régen minden nyarat itt töltöttünk
- Rossz lehet, hogy a szüleid ilyen távol vannak - mondtam, együtt tudok vele érezni, hisz én is gyakran érzem apa hiányát.
Kedves tőle, hogy ezt a helyet megmutatja nekem, így legalább többet megtudhatok róla és a családjáról.- Ez régóta így van, miután Hannah betöltötte a 16-ot, már simán egyedül hagytak minket otthon, hosszabb időre is. Már megszoktam.
- És a nővéred hol van most?
- Ő két évvel ezelőtt férjhez ment, Jake-hez. Jake végül is jó fej, csak nem értem, miért kellett Hannah-val az ország másik felébe költöznie. Már régóta nem láttam őket - beszélt Harry, szomorúságát próbálta leplezni.
- Katie néha az őrületbe kerget, de nekem is hiányozna.
- Igen, aranyos kiscsaj. Nemsokára lesz Hannah szülinapja, majd meglátogatom.
Harry rám figyelt és nem vette észre, hogy egy kicsivel előttünk egy őzgida áll.
- Vigyázz! - kiáltottam, mire Harry elrántotta a kormányt, pedig fogalma se volt, hogy mi történik.
Harry hirtelen taposott rá a fékre.
- Egy őz, majdnem elütötted - mondtam, majd a kisállatra mutattam, aki az anyukájához szaladt, majd eltűntek a sötétségben.
Mindketten megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, majd egyszerűen nevetni kezdtünk.
- A szívbajt hoztad rám!
- Legközelebb figyeld az utat, ha nem akarsz részt venni Bambi temetésén - nevettünk tovább.
Innen már csak egy kicsi volt hátra az útból, nem sokkal később Harry egy kis ház mellett parkolt le.
