2013. augusztus 31., szombat

2. fejezet

8 órakor kezdődött az előadás. Fél órával előtte kezdtem el készülődni. Egy fekete mintás felsőt és egy farmer sortot vettem fel. Feldobtam egy kis szempillaspirált és egy kis pirosítót.
Nem mesze volt a klubb, így hamar odaértünk. A hely tele volt korombeliekkel. Liam észtevett minket a nagy tömegben és odahívott magukhoz, majd bemutatott a többieknek. Niall szőke tincseit egyből kiszúrtam.
-Szia Emily- szólt a mikrofonba.
Minden szem rám szegeződött.
-Hello!- motyogtam miközben lesütöttem a szemem.
- Ő itt Zayn- mutatott egy barna hajú fiúra.-Ő pedig Louis- lépett elém egy csíkos pólós srác.
-És hol van Harry?- kérdezte Louis.
Harry? Egyből eszembe jutott a srác a boltból.
-Harry pulthoz ment, hoz egy kis kedvcsinálót- közölte Zayn.
Pár perc múlva előkerült a hiányzó bandatag is.
-Bocsánat...bocsánat...utat emberek, piával vagyok...elnézést- tört utat magának- Megjöttem, sokáig tartott mi?
Látszott rajta, hogy egy kicsit el van ázva.
-Hello haver!- köszönt Dave-nek.
-Neked még mindig Mr. Payne- szólt komoran.
-Kéz csók a hölgyeknek- udvariaskodott- És ki ez a kis cukibogár?- Hajolt le Katie-hez.
-Csókolom- szólt megszeppenve.
-És ki ez a cicababa?- nézett rám, majd elkerekedtek a szemei- Oh, mi már találkoztunk, te vagy a Pepsi-s lány.
-Emily- javítottam ki.
-Te már találkoztal ezzel az idiótával?- suttogta oda nekem Katie.
Harry a színpad felé tartott, amikor felbukott a saját lábában. Liam a segítségére sietett és felkaparta a földről. Ügyetlenségén csak nevetni tudtam.
-Haver, te mit csináltál? Azt mondtam, hozz egy kis piát, erre te leiszod magad a sárga földig?- kiabált Liam.
-Tudok énekelni, ne aggódj- motyogta- Forever young... I wanna be...forever young- próbált énekelni.
Egy alacsony, kopasz, pocakos férfi lépett oda a két fiúhoz:
-Azért fizetlek titeket, hogy énekeljetek, nem azért, hogy a földön fetrengj- nézett Harry-re.
-Először-emelte fel két ujját-nem is fizet minket...golyófej- dadogta-Másodszor- tanulmányozta át a kezeit- én nem fetrengtem,...csak megszeretgettem a padlót.
Csodálkozva néztük, ahogy Harry szorgosan végig csókolja a földet.
Katie soha nem volt az a fajta, aki sokáig tud egy helyben maradni, természetesen most sem bírta ki:
-Anya, menjünk innen!- rángatta meg a ruháját.
-Dave?- nézett rá anya.
-Induljunk!- hangzott a kézenfekvő válasz.
Elindultunk a kijárat felé, amikor megragadta valaki a karomat. Megfordultam és Liam-mel találtam szembe magam.
-Várj, valakinek vigyázni kell erre az agyalágyultra- húzott Harry felé.
-Miért pont én?- értetlenkedtem- Nem is ismerem.
-Kérlek, Emily, így nem énekelhet és nem hagyhatjuk így egyedül- könyörgött.
Szuper! Nem vagyok itt egy napja sem, de máris egy hülye helyzetbe keveredtem.
Ránéztem Liam-re, majd Harry-re, majd újra Liam-re és válaszoltam.
-Jó, leszek a bébiszittere- adtam be a derekam.
-Köszi- nyomott egy puszit az arcomra és a szimpadra sietett. Kettesben hagyott minket az egyik asztalnál. Leültem és a banda elkezdett játszani.
-Hú de magas ez a szék, egy kicsit szédülök- habogott, majd hirtelen elterült a földön.
                                                  
***  

(Harry szemszöge)

Lassan nyitottam ki a szemem, két puha kezet éreztem az arcomon.
-Harry, Harry jól vagy?- szólongatott kétségbeesetten egy hang.
-Mi történt, meghaltam? Te biztosan egy angyal vagy- mondtam kábultan.
-Harry- szólt, majd felsegített a földről.- Elájultál, jól vagy?- kérdezte kedves hangján.
-Voltam már jobban is- fogtam meg a fejem.
Visszaültetett a székre és a lány eltűnt.


Ha tetszett komizz! Köszi :)


                                               

2 megjegyzés: