11. fejezet

Helló! Múlthét szombaton Bécsben voltunk az osztályunkkal, ezért nem volt új rész. Nagyon szép hely. Hajnali 4-kor indultunk, 8-kor már a csokigyárban voltunk. Utána Parndorf mesebeli utcáin sétálgattunk. Megnéztük a Schönbrunn-i kastélyt, majd a bécsi adventi vásáron fagyoskodtunk. A buszozást nagyon élveztük, leghátul ültünk, nagy buli volt. Nagyjából ennyi.

Hogy tetszik nektek az új album? Szerintünk nagyon, nagyon klassz lett. Büszkék vagyunk a fiúkra.  :)

De most már itt az új fejezet. Olvassátok el, reméljük tetszeni fog! Írjatok véleményt!!!!!




Másnap reggel hangos csörömpölésre ébredtem. Harry-vel egyszerre léptünk ki a szobáinkból.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom - rántottam meg a vállam.
Mindketten a zaj irányába indultunk. A konyhából füst áradt ki.
Louis hirtelen elszaladt mellettünk egy poroltóval a kezében:
- Nincs semmi gond, megoldom!
Rémülten néztünk egymásra, majd mindketten az idióta után szaladtunk. A füsttől nem láttunk semmit és próbáltunk nem levegőt venni, míg Louis el nem oltotta a tüzet.
- Haver te mi a frászt csinálsz? - köhögött Harry.
- Reggelit, egy kicsit megégett. Remélem nem lesz feltűnő.
- Te hülye vagy Louis! - mondtam - Nyissuk ki az ablakokat!
- Itt meg mi történt? - jött át a nappaliból Zayn és Niall is követte őt.
- Muffin-t csináltam. Kértek? - büszkélkedett Louis a tányéron lévő valamivel.
- Akkor ma a McDonald’s-ban reggelizünk - fordult sarkon Niall.
- Akkor én felébresztem Katie-t. Te meg próbálj rendet csinálni! - nevettem el magam.
Vicces, hogy ő a legidősebb és egyben a legbolondabb is.
Miután felébresztettem mélyen alvó kishugomat, rendbe szedtem magam. Kivasaltam hosszú, barna hajam és felvettem egy virágos, rövid, nyáriruhát. Átdobtam a vállamon a hajam, majd bekopogtam Katie-hez, hogy siessen és lementem a nappaliba. Amíg a többiekre vártam bekapcsoltam a TV-t. Kapcsolgattam a csatornák között, végül egy vígjátéknál álltam me. A béna poénok legalább elterelik a figyelmemet.
Vicces, hogy nekem kell a fiúkra várni, biztos többet törődnek a hajuk beállításával, mint én.
A gondolatmenetemet a telefonom rezgése zavarta meg. Anya az. A telefon kijelzőjén a zöld gombot  nyomtam meg.
- Szia anya! Hogy vagy?
- Élek.
- És Dave felébredt már?
- Nem, ég nem. Ti jól vagytok?
- Persze. Ne aggódj!
- Katie alszik még?
- Nem, már fenn van. Épp reggelizni készülünk.
- Rendben. Ugye feltaláljátok magatokat?
- Igen.
- Liam ma hazamegy. Pakolj össze, hogy be tudjon hozni pár dolgot!
- Oké.
- Nekem is szedj össze pár holmit kérlek.
- Rendben, de meddig akartok bennt maradni?
- Még nem tudom, legalább addig amíg Dave magához nem tér és tudom, hogy minden rendben van-e - halkan beszélt.
- Jól van - sóhajtottam.
- Vigyázzatok magatokra! Mondd meg Katie-nek, hogy puszilom! Szia!
- Szia anya! - a piros gombbal bontottam a vonalat.
Időközben a fiúk is megérkeztek. Niall Katie-vel a kezében.
- Induljunk! - ragadta meg a kilincset Harry.

* * *

Megérkeztünk a McDonald's parkolójába. Természetesen Niall volt az első, aki belépett Katie-vel a nyomában. Harry éss én kicsit lemaradtunk, erős karjával leállított.

- Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, de lenne kedved este eljönni velem valahova?

- Tessék? - lepődtem meg.

- Emily... - fogta meg puha kezével az enyémet -  Gyere el velem valahová este! - zöld szemeivel az én tekintetemet kereste, tisztán látszott rajtam a zavarodottság. Ujjaival lassan köröket írt le a kézfejemen.

 Most randit kért tőlem? Mit akarhat tőlem? Kétlem, hogy valami olyan lenne bennem, ami másban nincs.

És ott van az a srác, aki nagyon haragudhat rá, és érdekelne, hogy miért. Eddig az életem egész nyugodt volt és most lássuk csak: eljöttünk otthonról és beköltöztünk egy idegen házba, megismerkedtem egy rakat idiótával, az egyikkel még az esőben is táncoltam, majdnem megfulladtam, Dave kishíján meghalt és attól félek anyának lassan idegösszeroppanása lesz. 

Na jó, mégis mi baj lehet belőle? Egész kedves srácnak tűnik.

- Jó, rendben - húztam egy mosolyt az arcomra.

Kedvesen elmosolyodott ő is, majd a kezemnél fogva lassan megpörgetett.