14. fejezet

Sziasztok! Megérkezett a 14. rész, reméljük tetszeni fog! Hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást! :)


- Menjünk ki a parkba játszani! Olyan szépen süt a napocska - mondta mosolyogva Katie.
- Rendben - sóhajtottam. Legalább kiszellőztethetem a fejem - Jöttök ti is? - néztem rá a szerelmespárra. Őszintén reméltem, hogy ők is velünk tartanak. Semmi kedvem nem volt Katie-vel fogócskázni. Talán a játszótéren találunk neki, vele egykorú barátokat.
- Persze, hogy elmegyünk. Igaz Liam? - Sophie  nagy lelkesedéssel beszélt hozzá.
Sophia kifinomult lány volt, furcsának éreztem, hogy kitört belőle ez a szeleburdi kislány.
Liam fáradtan felállt, látszott, hogy nincs kedve ehhez, de úgy tűnt bármit megtenne, hogy barátnőjét mosolyogni lássa. Karjait a lány dereka köré fonta és egy puszit nyomott a homlokára.
- Induljunk!

* * *

Katie valahogyan rávette Liamet, hogy együtt játsszon vele és a többi gyerekkel. Sophia-val leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk. Liam-ről, a bandáról, a zenéjükről és rengeteg csajos dologról. Igazán kedves lány, látszott, hogy próbálta elterelni Liam figyelmét Dave-ről és Liam ezt értékelte is.

* * *

A ruháim között válogattam. Nincs túl sok alkalmi ruhám, de így is nehezemre esett választani. Kiválasztottam egy nem túl rövid, vörös ruhát. Egy kis táskába dobáltam bele a fontosabb dolgokat. Valahogy nem töltöttem annyi időt a készülődéssel, mint általában. Feldobtam egy egyszerű sminket, hosszú hajamat oldalra fontam. Felvettem egy fekete magassarkút és lementem a lépcsőn.

Liamék még elvitték Katie-t fagyizni, így egyedül maradtam. Rémisztő volt egyedül ebben a hatalmas házban.

A konyhapulthoz ültem és vártam, hogy Harry megérkezzen. A telefonomat böngésztem, örültem amikor elolvastam a barátaim üzeneteit. Mostanában nem nagyon néztem rá a telefonomra, aggódtak, hogy nem válaszoltam. Megírtam, hogy jól vagyok, hogy hiányoznak és, hogy később majd beszélünk.

Már negyed 9 és Harry még sehol. Többször kinézte az ablakon. Az nem lehet, hogy átvert!

( Harry szemszöge )

Nem nyitott ajtót senki. Megpróbáltam betörni. Többszöri próbálkozás után végre sikerült.

Ezt nem fogja megúszni, ha kell a két kezemmel nyírom ki. Paul sosincs egyedül, mindig vele vannak a talpnyalói. Szorosan szorítottam a zsebemben a kést. Paul könyörtelen, bárkit megöl, aki az útjába kerül. A csatlósaival együtt az utamba állt.

- Ejnye Styles, megmondtam, hogyha még egyszer ide tolod a pofád, ki leszel nyírva! - egy ördögi mosoly húzódott a képére.

- Az egyetlen, aki meg fog dögleni, te leszel! - szinte köptem a szavakat - Miért Dave-vel csináltad ezt? Engem akarsz, nem igaz?

- Ez csak egy figyelmeztetés volt, ha vele meg tudtam tenni, veled is végezhetek. Meg fogsz halni!

- Ha megölsz, azzal nem intézed el a tartozásodat. Tom emberei el fognak jönni érted!

- Így gondolod? Próbáljuk ki!

Paul intett az egyik emberének, aki öklét az arcom felé lendítette. Látszott, hogy amatőr volt a srác, mert megelőztem és egy hatalmas ütéssel a földre terítettem. Ezúttal két alak próbált megközelíteni. Egy erős ütést mértem az egyik pasi gyomrába. A másik fejét könyörtelenül a falba vertem. Elégedetten néztem, ahogy fájdalmában összegörnyed. Egy pillanatig rá figyeltem, így váratlanul ért amikor a következő ember keze ököllel az arcomba ütött. Hirtelen a földre estem. Előrántottam a késem és a támadóm

hasába szúrtam.

Paul egyedül maradt, élvezettel nézte a fájdalmat az arcomon. Vészjóslóan rám mosolygott, majd hátulról előkapta a fegyverét, rám szegezte és kibiztosította.

- Most meghalsz, Styles!

13.fejezet

Sziasztok! Meghoztuk az új részt, ha tetszett hagyjatok nyomot magatok után! :) 
Boldog Karácsonyt mindenkinek!
Kellemes olvasást!!!


- Nincs túl jól...de mielőtt eljöttem magához tért. Tudtunk egy kicsit beszélgetni...még ilyenkor sem veszik el a humorérzéke - látszott egy pillanatnyi mosoly az arcán.
- Ez nagyon jó hír - szóltam kedvesen, majd mind a nappaliba mentünk.
- Anne azt mondta, hogy maradjak itthon, szólni fog, hogyha van valami.
Liam látszólag nagyon szörnyen érezte magát, Sophia nyugtatni próbálta őt.
- Biztos nem lesz semmi baj.- simogatta meg a hátát.
- Mi most elhúzunk - Niall együtt érzően megveregette a vállát.
- Emily, kikísérsz minket? - szólt Harry.
- Persze - mondtam és követtem őket.
 A kapunál mind megálltunk.
- 8-ra itt vagyok érted, vegyél fel valami csinosat! - tájékoztatott Harry.
- Megint nem árulod el, hogy hova megyünk?
Pimaszul rám mosolygott:
- Meglepetés.
- Hát jó - túrtam bele a hajamba.
Ha ki kell öltöznöm, akkor valószínű, hogy olyan helyre visz, ahol emberek is vannak. De előtte ki kell derítenem, hogy ki volt az az alak.
Niall zavart arckifejezéssel hallgatta beszélgetésünket.

(Niall szemszöge)

Most randizni hívta Emily-t? A francba! Tudtam, hogy előbb kellett volna lépnem. Tudom, hogyha Harry-nek megtetszik valaki, azt előbb-utóbb úgyis megszerzi, Habár nemigen voltak hosszú, komoly kapcsolatai.

Mindig csak a hülye libák tapadtak rá, így érthető, hogy csak az egy éjszakás kalandok híve. Emily-vel biztos szerencséje lesz, habár elég makacsnak tűnik. Nem lesz könnyű dolga.

Emily olyan elbűvölő és gyönyörű, ugyanakkor titokzatos is. Nem tudom elképzelni Harry mellett.

Emily bájos hangja zavarta meg a gondolatmenetemet:

- Akkor este. Sziasztok! - néztük, ahogy visszasétál az ajtóhoz,megállt, mosolyogva integetett.

...

- Randizni fogtok? - kérdeztem az kocsiban ülve.

- Igen - felelt lazán. 

- És hova viszed őt?

- Vacsorázni megyünk csak ő még nem tudja.

- Szuper- mondtam kedvtelenül - Vigyél neki virágot!

- Ez jó ötlet, soha nem vittem még senkinek virágot... anyukámon kívül. Ő valahogy más, mint a többi lány, akikkel eddig találkoztam.

- Tudom - csúszott ki a számon.

- Ezt meg hogy érted? - arcán zavarodottság látszott.

- Sehogy, csak egyetértettem - próbáltam elkerülni egy kínos beszélgetést. Nem jöhet rá, hogy nekem is tetszik Emily. Ki kell őt vernem a fejemből! - Szóval, ezúttal komolyak a szándékaid?

- Nem tudom, majd meglátjuk - úgy válaszolt, mintha nem is érdekelné, teljesen máshol járt az esze.

Jó lenne, ha nem keveredne megint valami bajba.

- Holnap próbálunk? Van egy új dal ötletem - tereltem a témát.

- Nem tudom, ez Liam-en múlik.

- Rendben, hagyjunk neki egy kis időt.

* * * 

(Emily szemszöge)

Katie lelkesen mesél Sophiá-nak:

- Megmutassam a babáimat? A kedvencem Melanie. Szép szőke haja van, mindig megfésülöm. Most nagyon összevesztek Molly-val.

Soph kétségbeesetten nézett ránk, miközben Katie a szobája felé rángatta.

Liam-mel kettesben maradtunk, most már rákérdezhetek Harry zűrös dolgaira, bár nem biztos, hogy ő tud valamit.

Katie butaságai néha nagyon jól jönnek.
A távirányítóért nyúltam és kikapcsoltam a tv-t, majd egyszerűen neki szegeztem a kérdést:
- Figyelj, nem vetted észre, hogy Harry furcsán viselkedik?
- Ezt most miért kérdezed?
- Tegnap esten amikor Harry-nél voltam...
- Várj! Te Harry-nél voltál? Nem szokott sűrűn lányokat hazavinni, inkább máshol intézik a dolgot - vágott közbe.
Liam-nek leesett, hogy túl sokat mondott. Nem baj, legalább tudom, hogy mire számítsak.
Várjunk csak, ő azt hiszi, hogy mi...
- Ti nem is...? - nézett rám zavartan.
- Nem! - vágtam rá döbbenten.
Nem hiszem el, hogy ezt feltételezi rólam! Szúrós tekintetemből Liam rájött, hogy ez a feltételezés kicsit rosszul esett.
- Ne haragudj! - kért bocsánatot.
- Hagyjuk! Szóval tegnap, amikor Harry-nél jártam először kapott egy furcsa telefonhívást, aztán kilökött az ajtón és a kocsiból láttuk, hogy egy srác szinte betöri Harry házának ajtaját. Nagyon dühösnek tűnt. De amikor rákérdeztem, nem akarta elárulni, hogy ki ő - hadartam.
- Vannak ilyen zűrös ügyei, de nekem sem mond semmit. Csak meg kell szoknod. Ez egy teljesen más énje.
Ebben az évben már kétszer hoztuk ki az őrizetből, de nem adott magyarázatot. Párszor monoklival jött haza és néha eltűnik pár napra. Mikor a fiúkkal utána akartunk járni a dolognak, majdnem nekiment Zayn-nek.
Teljesen nyugodtan mondta ezeket a dolgokat Liam. Neki ez már hétköznapivá vált, de nekem ez ne ennyire egyszerű, hisz én egy nyugodt kisvárosban nőttem fel, ahol ritkán történtek ilyen krimitörténethez hasonló dolgok. Hogy kerülhetett ilyen veszélyes helyzetbe? És egyáltalán mi ez az egész? Ezek után egyáltalán nem érzem magam biztonságban Harry közelében.
- És szerinted... ártana nekem? - most már komolyan nem tudom mit gondoljak.
- Hidd el, soha nem sodorna szándékosan bajba. De miért fontos most ez?
- Harry elhívott valahova ma este, de még azt sem mondta el, hogy hova.
- Biztos csak meg akar lepni, ne félj! De ha bármi hülyeséget csinálna, csak szólj nekem!
- Rendben, köszi - mosolyogtam.
Egyáltalán nem nyugtatott meg Liam látszati kedvessége.
Katie nevetése egyre közelebbről hallatszott. Nagy meglepetésemre Soph is vele nevetett. Úgy látszott élvezte Katie társaságát.

12. fejezet

Hi!!! Megérkezett a következő rész, reméljük elnyeri a tetszéseteket! :) Jó olvasást!



Az biztos, hogy ezekkel soha többet nem megyek sehova!
Minden rendben volt addig, amíg mindenki megrendelte amit szeretett volna. Katie elment, hogy töltsön magának cola-t a gyenge papírpohárba, amit kapott és természetesen sikerült kilöttyentenie. Katie szokásához híven otthagyta. Ez még nem is lett volna akkora probléma, de Louis miután megkapta a rendelését az asztalunkhoz sietett, amikor megcsúszott a ragacsos üdítőitalon és hasra esett. Természetesen mindenki nevetésben tört ki. Niall-nak az a a vad ötlete támadt, hogy majd ő fölsegíti a földről, de nem úgy sült el, ahogy tervezte, hisz ő is a kemény padlón landolt.
- Kicsi a rakás- kiáltott Harry, majd rájuk ugrott. 
Mindannyian fájdalmasan felmordultak. Valahogy nem zavarta őket, hogy az egész étterem rajtuk nevetett. Zayn- nek  talán több esze volt,  hozott pár szalvétát.
Ezek után sietősen távoztunk.
Amikor haza értünk Niall közölte, hogy éhes, amin egyáltalán nem lepődtünk meg.
- Te mindig ilyen sokat eszel, Niall?- kédeztem.
- Nem, inkább te eszel keveset - szurkálta meg ujjával a hasamat.
- Ne aggódj, majd megszokod - szólt mosolyogva Zayn.
- Akkor mi lenne, ha csinálnánk valami ebédet? - néztem rá a srácokra.
- Rendben, csak Louis-t ne engedjük a konyha közelébe - javasolta Harry.
- Nem is akartam - duzzogott - úgy is találkozom Eleanor-ral. Csá! - viharzott ki az ajtón.
Katie inkább a tv-zést választotta a kényelmes kanapén, mig a többiekkel a konyhába mentünk és észleltük a Louis által végzett pusztítást. Úgy Látszik ne sikerült rendet raknia. Zayn elkerekedett szemmel nézte a felfordulást.
- Akkor... sziasztok - fordult sarkon és csak egy ajtócsapódást hallottunk.
- Hé, hova a picsába mész? - kiabált Niall az ablakból.
- Azt hiszem, meglátogatom Perrie-t. Jó szórakozást! - kacsintott.
- Eleanor és Perrie a fiúk barátnői? - kérdeztem.
- Igen, nem sokára biztos megismered őket, gyakran eljárnak ide - dőlt lustán a falnak Harry.
- Oké, úgyis itt leszek egész nyáron, jó lenne barátokat találni - főleg, most, hogy anya nincs itthon.
- Miért, mi nem vagyunk a barátaid?
- De, csak én értelmes barátokra gondoltam - cukkoltam őket.
- Tudom, Harry sosem volt normális - vigyorgott a szöszi.
- Te csak fogd be! - vágta tarkón a zöld szemű.
- Aúúú - simogatta meg a fájó területet.
- Jól van, most már próbáljunk meg rendet csinálni! - állítottam le őket szigorúan, majd megkerestem a seprűt.
A fiúk pedig a tisztítószerek után kutattak. Felsepertem a földről a muffin-nak nevezett kormot, miközben a fiúk a pultot próbálták letisztítani. Fél óra múlva már egész tűrhetően nézett ki a konyha és így nekifoghattunk az ebéd készítéséhez.
- Mit tudtok csinálni? Mit készítsünk? - néztem rájuk kérdő arckifejezéssel.

* * *

Katie már türelmetlenül várta, hogy megkóstolhassa művünket. Leültünk mi is a tv elé és enni kezdtünk.

- Hmm, ez finom lett - nyalta meg a száját - nyithatnátok egy éttermet. Az lenne a neve, hogy " Katie ". Én lennék a főnök, ti pedig a dolgozóim és macinak kellene öltöznötök... - magyarázott lelkesen.

- Jól van hercegnő, ahogy akarod - mosolygott Niall, majd elkezdte csikizni.

Katie aranyos nevetése töltötte be a szobát.

A délután többi részét a kanapén feküdve töltöttük, Disney maratont tartottunk. A harmadik film elindításakor már mindhárman nagyon untuk, így megkönnyebbültünk, amikor váratlanul megszólalt a csengő.

- Kinyitom! - pattantam fel.

- Megyünk mi is! - próbáltak ők is szabadulni.

Kinyitottam az ajtót. 

- Szia! - köszönt egy hosszú, barna hajú lány - Liam-hez jöttem, a barátnője vagyok.

- Oh, szia! Én Emily vagyok Dave barátnőjének a lánya - nyújtottam a kezem.

Halvány mosollyal elfogadta a gesztust. 

- Helló Sophie! - ért az ajtóhoz a két srác is.

- Liam még nincs itthon - mosolyogtam.

- Akkor megvárnám, ha nem baj.

Alig, hogy ezt kimondta Liam jelent meg mögötte, hátulról átölelte a derekát, majd édesen belepuszilt a nyakába. Sophia halkan felnevetett, megfordult és átölelték egymást.

- Menjünk be! - javasolta Liam.

Sophia nagyon szimpatikus lánynak tűnik, látszik, hogy Liam-mel nagyon szeretik egymást. Remélem sikerül vele összebarátkoznom.

- Hogy van az apukád? - bújt hozzá közelebb.