Légy szíves írjatok komit, mert így nem tudjuk mitől lehetne érdekesebb számotokra a történet!
Szeretnénk látni, hogy érdemes-e folytatni.
Köszönjük :)
- Egy banda megtámadott az utcán - találtam ki valamit gyorsan - Hol van Emily?
- Nagyon haragszik rád. A szobájába rohant. Ne merd őt bajba keverni!
- Nem fogom! - biztosítottam.
...
Kopogtam párszor.
- Ki az? - kérdezte bájos hangján.
- Harry.
- Menj el!
- Nem megyek sehova, amíg nem hallgatsz végig. Ha nem engedsz be, bemegyek.
Lenyomtam a kilincset.
- Ne gyere be!!! - kiabálta, de nem nagyon érdekelt, mert meg akartam magyarázni a dolgot, így egyszerűen benyitottam.
Emily egy szál fehérneműben állt előttem, amikor meglátott, gyorsan maga elé kapta vörös ruháját, amitől az előbb megszabadult. Gondolom ezt viselte volna a randinkon.
"Cseppet" zavarba hoztam.
- Harry, húzz már ki! - kiabálta mérgesen.
- Csak meg akartam magyarázni... - de nem bírtam tovább és elnevettem magam.
- Mi ennyire vicces?
Engem annyira nem zavart a helyzet, sőt bevallom, még tetszett is, hogy zavarba hoztam őt.
- Semmi - kaptam a szemeim elé a kezem.
- Felöltözhetek - kérdezte - Fordulj meg!
Így is tettem
- Nem akartalak felültetni - kezdtem - egy csapat részeg kölyök megtámadott az utcán. A pénzemet akarták. Hallottam, ahogy a szekrényben a ruhái után kutat.
- Túl sokan voltak, nem tudtam megvédeni magam - egy kis ideig vártam - Kész vagy?
- Mindjárt! Honnan tudjam, hogy igazat mondasz?... Most már megfordulhatsz.
Közeledtem felé és, így tisztán láthatta az arcomon lévő sérülést. Közelebb lépett ő is, óvatosan megérintette a szemem körüli lila foltot. Érintésére halkan felszisszentem.
- Ülj le, hozok valami hideget! - utasított.
Otthagyott a szobájában.
Nem akartam neki hazudni, de muszáj volt. Nem derülhet ki, hogy a kisbolt mellet mivel foglalkozom.
Kis idő múlva Emily visszajött és leült mellém az ágyra. Egy konyharuhába csomagolt jeges valamit tartott a szememhez.
- Fáj még valamid? Csak, mert a szemed szörnyen néz ki.- Nem, nem fáj semmim - persze ebben is hazudtam, mert eléggé fájt a jobb karom, de nem volt kibírhatatlan - Haragszol még rám, értsd meg, hogy nem akartalak becsapni!
- Nem haragszom, nem kell szabadkoznod, hiszen nem te tehetsz róla, hogy ez történt.
- Akkor lenne kedved holnap bepótolni a randinkat?
Bizonytalanul elmosolyodott:
- Igen...persze - válaszolt - Gyakran történik errefelé ilyesmi?
- Nem, nem mondanám, ez a környék elég biztonságos. Emiatt nem kell aggódnod.
- Nagyon fáj még? - kérdezte, miközben lassan leszedte a szememről a jeget.
- Már sokkal jobb - túrtam bele a kócos hajamba.
Képzelem, milyen bizalomgerjesztően nézhettem ki.
- Én most megyek - álltam fel - Holnap 8-kor itt leszek.
- Én biztosan itt leszek, remélem te is!
- Ebben biztos lehetsz, és köszönöm - mondtam, majd lehajoltam hozzá és egy lassú puszit nyomtam a puha arcára, amin újra elmosolyodott.
* * *
( Emily szemszöge )
Másnap anya erőt vett magán és hazajött a kórházból, hogy megnézze jól vagyunk-e. Úgy döntött ma este itthon marad és Katie-vel tölti az időt, aki már nagyon hiányolta.
Jó, hogy itt van, legalább egy kicsit eltereli a figyelmét és lesz, aki vigyázzon Katie-re, mert a fiúk úgy is csoportos randira mennek, Niall-t is elhívták, Sophia bemutatja neki az egyik barátnőjét.
Katie egyből megölelte anyát, majd elkezdte mutogatni neki az új rajzait. Anyán is látszott, hogy örül, hogy újra itthon lehet.
Elmondta, hogy Dave állapota nagyon lassan, de javul. Liam a hír hallatán kissé megkönnyebbült.
Nem sokkal később hozzáfogtunk az ebédhez, anya nem volt a helyzet magaslatán, összetört egy pár poharat és a spagetti tészta is a földön landolt, így úgy döntöttem, átveszem az irányítást.
