( Harry szemszöge )
Kétségbeesve néztem körül valami fegyver után kutatva. Nagy nehezen kirángattam a mellettem heverő élettelen testből a vértől vöröslő késemet.
- Ne is próbálkozz! - hallatszott vérfagyasztó nevetése.
Lövés visszhangzott a lakásban. A lábam elé lőtt. Vagy nagyon béna, vagy csak élvezi az idióta játékait.
Egy utolsó lehetőségem maradt, ha eltalálom a késsel. Nagy lendülettel felé dobtam. Fájdalmasan jajdult fel, a combját találtam el. Gyilkos pillantást vetett rám. Ennyi...végem. Nem halhatok most meg, nem így!
Lassan becsuktam a szemem, hallottam, ahogy újra kibiztosítja a pisztolyt. Vártam, hogy a fájdalom belém hasítson, vártam a halálra.
Hangos zajt hallottam, valaki van itt rajtunk kívül.
- Te meg mit csi...? - hallottam egy ismerős hangot, majd egy erős ütést és egy koppanást.
Kipattantak a szemeim. Tom volt az egy baseball ütő kíséretében.
- Megőrültél?! Mondtam, hogy ne gyere ide egyedül - kiabált mély hangon.
- De hát, majdnem megölte Dave-et!- érveltem.
- És mit akartál csinálni, kinyírod? Ha meghal, nem tud fizetni. Sőt, te is meghalhattál volna, ha nem jövök már rég halott lennél.
- Kössz!
- Ne köszönd, ha megdöglesz, nem lenne, aki behajtsa a tartozásokat.
Lassan feltápászkodtam a holttestek közül.
- Ugye a haverjaid nem sejtenek semmit?
- Ne aggódj, gondoskodom róla, hogy ne derüljön ki semmi - biztosítottam.
- Te is hallod?... Szirénáznak.
- Valaki kihívta a rendőrséget.
Hallottam, ahogy közelednek az autók és erősen lefékeznek a ház előtt.
- Húzzunk innen ! - kiabálta.
- És mi lesz ezekkel? - mutattam a vértócsákban fekvőkre.
- Erre nincs időnk, menjünk! - sürgetett.
Mindent otthagyva menekültünk, Tom vezetett a hátsó kijárat felé. Az ajtóban csak annyit mondott:
- Váljunk szét!
Kissé rémülten futottam tovább, nem ez volt az első alkalom, hogy menekülnöm kellett. Néhány perc múlva Tom teljesen eltűnt a látókörömből. Neki biztosan sikerül meglépnie, már régóta körözik, de eddig még mindig megúszta.
Ne sokkal később már éreztem, ahogy fáradok. Keresnem kell egy helyet, ahol pihenhetek egy kicsit. Egy sötét sikátor falai közt húztam meg maga. Izzadt homlokomról törölgettem a verejtéket. Előkotortam a zsebemből a telefonomat, hogy megnézzem az időt. Tudtam, hogy el fogok késni, de nem gondoltam, hogy ennyire. A kijelző 21 óra 4 percet mutatott.
- Csessze meg!
Ezek után biztos, hogy szóba se áll velem.
* * *
Megigazította az itt-ott szakadt és gyűrött ruhámat, majd áttértem kócos fürtjeimre. Habozva megnyomtam a csengőt. Emily nyitott ajtót, de amint meglátott, be is csapta.
- Emily, várj! - kiabáltam.
- Húzz innen! - kiabálta vissza.
Újra nyomkodni kezdtem a csengőt, egészen addig, amíg Liam ajtót nem nyitott.
- Mi történt veled? És hogy nézel ki? - nézett végig rajtam.
- Beszélnem kell Emily-vel, engedj be! - sürgettem.
- Hol voltál? - kérdezte ingerülten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése