18. fejezet

Helló! Bocsi a sok kihagyásért, de úgy tűnik, nem nagyon zavart senkit! Na de mindegy!
Itt a folytatás, reméljük tetszik majd, és többen pipáltok! KÖSZI :)



Miután Harry udvariasan kinyitotta nekem a kocsi ajtót, illedelmesen, egy mosoly kíséretében megköszöntem a kedves gesztust.
A táj szépsége egyből magával ragadott. Egy gyönyörű tó volt előttünk, ami a helyet még szebbé tette. Az egész helyet a csobogás hangja töltötte be. A tó vizét a holdfény világította meg. Miközben a helyet csodáltam hallottam, ahogy Harry a csomagtartóból pakol ki valamit.
A part egy részét teljesen befedte a nád. Távolabb egy hatalmas, sötét erdő terült el. Nem messze tőlünk egy kis, fehér csónak küzdött a tó sodrása ellen. Ahogy onnan láttam, nem volt túl jó állapotban.
Észre sem vettem, hogy Harry mellette áll, amíg meg nem simította a hátam.
- Ez gyönyörű! - húzódott egy mosoly az arcomra.
- Szerintem is! Gyere, megmutatom a házat - beszélt lelkesen.
 Vele tartottam.
A ház nem volt túl nagy és látszott rajta, hogy az elmúló évek megviselték, de ennek ellenére is barátságosnak tűnt. A halványsárga falak itt-ott kopottak voltak. A ház öregségét az ajtó nyikorgó hangja is bizonyította. A ház belülről rendezett volt, Harry biztos foglalkozott vele mielőtt idejöttük.
-Aranyos ház - vallottam be - sok időt töltöttél itt?
-Szinte minden nyarat, de amint alkalmuk volt rá a szüleim lepasszoltak a nővéremnek - beszélt csöppnyi indulattal a hangjában.
- Ne mondj ilyet, neked legalább volt módod egy normális családban élni. Amióta apa lelépett azóta anya se a régi, teljesen magába fordult, Dave volt a legjobb dolog ami mostanában történt vele, igazán szereti őt! - húzódott egy halvány mosoly az arcomra.
- Ne haragudj! - bánta hogy felhozta a témát.
- Semmi gond, lapozzunk! Mit terveztél? - tettem fel újra a felesleges kérdést.
- Szereted a pezsgőt? - kérdezte, miközben idiótán mosolygott.
- Persze - forgattam meg a szemeimet. Jellemző, le akar itatni.
- Akkor jó! - igazította meg a fürtjeit, majd beletette az üveget egy kosárba. - Hoznád ezt? - nyomott egy pokrócot a kezembe.
Követtem Harry-t, aki a tó mellet találta meg a megfelelő helyet az...éjszakai piknikezéshez. A kosarat a fűbe rakta, majd elvette tőlem a plédet és leterítette.
- Kis korom óta nem piknikeztem - mosolyogtam kellemes időkön.
- Én legutóbb a bandával voltam sátorozni, de többet biztos, hogy nem megyünk- nevetett miközben leültünk a pokrócra.
- Miért? Mi történt? - kíváncsi vagyok a fiúk eszement kalandjaira.
- Elmentünk tűzifát gyűjteni az erdőbe - mesélt, közben előpakolta sz ételt a kosárból - mind visszamentünk a sátorokhoz, csak Niall-ra vártunk, így nem sokkal később keresni kezdtük. Azt hittük a kis nyomi eltévedt, vagy megette egy medve. Egész éjszaka őt kerestük. Hajnalban, mikor már nem bírtuk tovább visszamentünk a táborhelyre, ahol Niall éppen békésen szunyókált. Mind kicseszettül dühösek voltunk, különösen Liam, aki elkezdte a sátort mindenféle szarral dobálni, de Louis kitalálta, hogyan ébresszük fel Mr. Csipkerózsikát. Ír barátunk egy vödör hideg vízre riadt fel.
- Nem vagytok normálisak! -mondtam, majd mindketten nevettünk együtt.
- Végre mosolyogsz, nagyon jól áll - beszélt rekedtes hangján, mialatt pezsgőt töltött mindkettőnknek.
- Van okom rá ha megnevettetsz. Máskor olyan...kiszámíthatatlan vagy, nem értelek.
- Van még időd rá bőven, hogy megérts. És éppen te sem vagy valami nyitott felém - vágott vissza.
- Nem ismerjük még olyan régóta egymást, és egyébként is nehezen barátkozom - próbáltam védekezni.
- Remélem elég közelről meg fogjuk ismerni egymást - felfedte pimasz mosolyát, amit eddig rejtegetett.
- Nem vagyok kíváncsi a hülye szövegedre, szóval teszek neked egy szívességet és erre inkább nem mondok semmit - próbáltam kemény és határozott lenni. Nem övé a világ!!!
- Makacs vagy....mint egy öszvér - cukkolt.
- Ne hasonlíts engem egy állathoz! - nyugodtan mondtam, nem akartam belemenni az idióta játékába.
- Jól van, akkor koccintsunk! - emelte fel a poharát.
Harry tekintetét az enyémbe fúrva kortyolt bele a poharába.
- Mesélj valamit magadról , Emily!
- Mire vagy kíváncsi?
- Mesélj nekem a céljaidról! Mivel szeretnél majd foglalkozni?
-Az oviban hercegnő akartam lenni, vagy tündér - visszagondoltam a felhőtlen éveimre, mikor még apa is velünk volt, hogy milyen boldog voltam, amikor értem jött és ketten elmentünk fagyizni. Anya persze nem tudott róla, ez volt az egyik kis titkunk...- de most egyáltalán nem tudom. Egyenlőre be szeretném fejezni a gimit, hogy utána mit csinálok majd, azt még nem tudom. Anya magazin szerkesztéssel foglalkozik , azt szeretné, hogy én is dolgozzak vele a cégnél. Szívem szerint csak utazgatnék, és járnám a világot.
- És hova mennél, mehetnénk együtt! - ajánlotta.
- Mindig is látni akartam Franciaországot.
- Minden lány arra vágyik, hogy az Eiffel-torony tetején kérjék meg a kezét? Ez annyira béna! - jegyezte meg.
- Nem! ez csak a romantikus, nyálas filmekben van így, amiktől felfordul a gyomrom!
- Jól van, csak ne a holland sajtos szendvicsre öntsd ki a véleményedet!
Harry elnevette magát a fanyar viccén, amitől én is kuncogni kezdtem.
- És neked mik a terveid?
- Az én szüleim is rám akarják erőltetni a munkájukat, hogy még véletlenül se legyünk távolt egymástól. De ezzel már elkéstek. Azt sem tudják, hogy elköltöztem. Én nem szeretném, hogy a gyerekeim nőjenek fel. Gáz lenne.
- Akkor mit szeretnél?
- Énekes szeretnék lenni. Amióta megalapítottuk a srácokkal a bandát, azóta biztos vagyok benne!
- Ez jó ötlet! Szerintem jók vagytok, csak fellépések előtt próbád meg kerülni az alkoholt! - cukkoltam.
A lányok szeretik a nyálas szépfiúkat.
- Te most flörtölsz velem?! Komolyan szépfiúnak neveztél? Furán bókolsz!
- Én nyálas szépfiúnak hívtalak!
- Az mindegy! Egyébként te most kötözködsz velem? És mi az, hogy kerüljem az alkoholt?
- Nem emlékszel, mi történt a múltkor, nem volt a legélvezetesebb program felszedni téged a földről!
- Téged meg alapból felszedni nehéz!
- Mert mire számítottál, hogy pár hülye bóktól egyből az ágyadba ugrok?
- Héj... ez most szíven ütött! - játszotta a sértettet - Én nem arra hajtok! Annyira hihetetlen, hogy csak ismerkedni próbálok? Ha csak ágyba akartalak volna vinni, már rég megtettem volna.
- Pff...abba nekem is lett volna egy-két beleszólásom!....Csak az hihetetlen, hogy velem akarsz ismerkedni.
- Szerintem túl sok gimis sorozatot nézel! És egyébként is, miért olyan nehéz elhinni, hogy van benned valami különleges?
- Az egyetlen különleges bennem, hogy képes vagyok bármikor és bárhol elesni! - motyogtam.
- Gyors vagyok, majd elkaplak! - mosolygott.
- Oké...
Miközben " vitáztunk", Harry előpakolta a szendvicseket.
- Inkább együnk! - nézett rám diadalittasan.
Újra pezsgőt  töltött mindkettőnk poharába. Szendvics evés közben azon vitatkoztunk, hogy a csillagok állásából, milyen formák rajzolódnak ki az égen.
Evés után Harry óvatosan megfogta a kezem és a párt felé húzott.
- Van kedven csónakázni? - suttogta, miközben közelebb húzott magához.
- Ez a csónak nem tűnik valami biztonságosnak - néztem ki Harry hatalmas termete mögül.
- És, mi baj történhet? Legfeljebb elsüllyed a csónak - poénkodott.
- És az nem baj, hogy az úszás tudásom még mindig nem valami biztos? - néztem fel kérdően zöld szemeibe.
- Ne aggódj, legfeljebb most is megmentelek!
- Te tudod, akkor menjünk!
Nagy nehezen beszáltunk a csónakba, messziről sem tűnt biztonságosnak, közelről meg még inkább.
Harry evezett be a tó közepe felé. Őszintén szólva nem is volt rossz kettesben lenni Harry-vel a csillagok alatt. Csak a víz csobogását és a tücskök távoli, halk ciripelését hallottuk. Az egyik legnagyobb félelmem a víz, de most mégis biztonságban érzem magam. Biztonságban érzem magam Harry mellett. Nem tűnt olyannak, mint amilyennek eddig láttam. Csak egy egyszerű fiú volt, nem tűnt önteltnek, mert nem is volt az.
Nem volt az. Csak azt hiszem kifogást kerestem, hogy kerülhessem, hogy véletlen se kerülje azoknak a lányoknak  a csoportjába, akiket átvert a szerelem.
- Min gondolkozol? - mosolyodott el.
-Semmin, csak olyan szép...ez így, olyan nyugodt...
- Mondtam, hogy nem lesz semmi baj!
Addig a pillanatig úgy is tűnt, amíg meg nem éreztem valami hideget a lábamnál.
-Tényleg nincs semmi baj, ha csak az nem, hogy valami nyaldossa a lábam, és biztos hogy nem egy cica!
- Bírom a humorod, de csak léket kaptunk. ...Hát, kievezni már nem tudunk, úgy tűnik úsznunk kell.
Szuper, a biztonság érzetem, egyből semmivé lett. Felálltam, de azzal a lendülettel bele is estem a tóba. Próbáltam visszaemlékezni, hogyan tanított Harry úszni.
- Csak szólok, hogy ez olyan, mintha egy nyálas szerelmes filmben lennénk - kiabálta, majd egyből utánam ugrott.
Harrybe kapaszkodtam, aki a part felé úszott. Úgy csimpaszkodtam rajta, mint egy kis majom az anyukáján. Harry erősen tartott, még akkor is, amikor már nem kellett volna, mert kiértünk a partra. Hajából a vízcseppek rám hullottak, ő pedig csak engem nézett. Óvatosan a pokrócra fektetett, majd két kezét a fejem mellé támasztva a fölém tornyosult. Ajkaival közelebb hajolt, mindketten zihálva kapkodtuk a levegőt. Olyan volt, mintha visszafogná magát.