8. fejezet

  Sziasztok! Bocsi a kihagyásért, de a suli miatt nagyon el vagyunk havazva. Múlthéten volt a gólyaavatónk, nagyon gáz volt, de a végén már egész jól éreztük magunkat. Gólyaműsort kellett előadnunk, hupikék törpikének öltöztünk. Kifestettek minket kékre (krétával!), de a végén nyertünk pizzát. :)
Itt a 8. fejezet, reméljük tetszeni fog! Hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást!




- Dave... - kezdte a könnyeivel küszködve.
- Mi történt Dave- vel? - ijedt meg Harry is.
- Dave...autóbalesetet szenvedett...bemegyek a kórházba - indult meg az ajtó felé.
- Várj, ilyen állapotban nem vezethetsz! -szóltam.
- Majd én vezetek - ajánlotta fel Harry.
- Rendben, köszönöm.
- Várjatok, én is megyek - kiáltotta Liam, aki zaklatottságában majdnem leesett a lépcsőről.
Mind egyszerre próbáltunk kitódulni az ajtón.
- Várjatok! - torpantam meg.
- Mi az? - kérdezte ingerülten anyu.
- Mi lesz Katie-vel? Valakinek vigyáznia kell rá!
- Majd mi vigyázunk rá, menjetek csak! - fogta meg a rémült kislány kezét Zayn.
Gyorsan beültünk Harry autójába. A percek múlása örökkévalóságnak tűnt, bár jelentősen túlléptük a sebességhatárt. Imádkoztam, hogy ne találkozzunk egyetlen egyenruhás fazonnal sem.

* * *

Mindenki gyorsan becsapta maga mögött a kocsiajtót.

A kórházban a recepciós nő eligazított minket. Dave a sürgősségin feküdt. Anya és Liam egyből letámadták az orvost, aki együttérzéssel nézett ránk, ami nem volt nehéz , mert szinte naponta ilyen dolgokkal kellett szembesítenie a hozzátartozókat. Kettőjükkel közölte a híreket Dave állapotáról. Harry és én az arckifejezésükből próbáltuk kideríteni, hogy túl van- e az életveszélyen. Kissé megnyugodtam amikor anya arcán pillanatnyi megkönnyebbülés látszott. Elillant ez az érzés, amikor anyán újra zaklatottság lett úrrá. A doki újabb és újabb ajtókon át távozott a folyosón, míg anya zokogva ült le egy székre. Liam-en látszott, hogy nagyon erősen próbálja visszatartani az érzéseit. Lassan felénk sétált, könnyeitől csillogó szemeibe néztem.

- Túl van az életveszélyen... - nyelt egy nagyot - de... kómában van, eltört pár bordája, agyrázkódása van... és eltört a bal keze - a végén már sírásban tört ki.

Harry együtt érzően megveregette a vállát, én pedig megöleltem, majd anyához rohantam és megismételtem ezt a gesztust. Nem szóltam semmit, nem volt szükség szavakra. Sokáig úgy maradtunk, míg egy alacsony, undok nővér ki nem lépett a kórteremből.

- A 18 év feletti családtagok bemehetnek pár percre! - morogta.

Harry-vel megint kettesben maradtunk.

- Jól vagy? - ült le mellém.

- Én jól vagyok, anya miatt aggódom. Nem akarom, hogy újra elveszítsen egy olyan embert, akit az életénél is jobban szeret.

- Micsoda? Ezt hogy érted?

- Az apám egy szemétláda. Elhagyott minket, anya már terhes volt Katie-vel, amikor egyik napról a másikra lelépett, eltűnt. Még egy levelet sem hagyott.

- Nagyon sajnálom! - fogta meg a kezem együtt érzően, amivel láthatóan zavarba hozott.Furcsa volt, de jól esett, hogy ő törődött velem.

(Harry szemszöge)

Meglepő, de nem húzta el a kezét. Ez jó jel. Bár lehet, sőt biztos, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy közeledjek felé. Látszott Emily-n, hogy mennyire megviselt, de nem feltétlenül Dave miatt, hanem a múltbeli dolgoktól. Habár erősen próbálta leplezni.

- Ne haragudj, nem kellett volna rá kérdeznem.

- Semmi baj már régóta nem érdekel. És milyen a te családod? - erőltetett egy műmosolyt az arcára. 

- Velem semmi ilyen nem történt. Van egy nővérem Hannah, nagyon kedves csak túl sokat beszél. Szeretném, hogyha majd megismernéd. Az anyukám nővér, apa pedig ügyvéd, így nem sokat vannak otthon.

Anne és Liam kiléptek a kórteremből, nagyon kétségbeesettnek tűntek... nem csak tűntek, azok is voltak. Anne bizonytalan léptekkel közelített meg minket.

- Menjetek, csak nyugodtan haza, mi itt maradunk. Vacsorát találtok a hűtőben. Nyugtassátok meg Katie-t és feküdjön le időben!

- Rendben, ne aggódj! - engedte el a kezemet és újra átölelte Anne-t.

(Emily szemszöge)

                                   

* * *

                                                                       

Harry kinyitotta Range Rover- ének ajtaját és betessékelt a fekete kocsiba.

7. fejezet

Hi! Itt a 7. rész, olvassátok, írjatok komit, pipáljatok! Ha tetszett íratkozzatok fel! (Feldobnátok a napunkat :) )

( Harry szemszöge )

  Már korán reggel elindultam Liam-hez. Ma próbálunk a srácokkal, de nem ez volt az egyetlen ok, hogy ilyen hamar megérkeztem. Újra látni akartam Őt.

Lassan sétáltam végig a folyosón, a konyhában csak Mrs. White-ot találtam.

- Jó reggelt Mrs. White!

- Szia! Nyugodtan szólits csak Anne-nek - mosolygott.

A mosolya Emilyt juttatta eszembe. Még soha nem kötötte le egy lány ennyire  figyelmemet.

- Rendben.

Liam lépett be az ajtón.

- Hali, nincs még túl korán? - kérdezte a haját igazgatva. 

- Hol van Emily? - kérdeztem tőle halkan, hogy Anne ne hallja. Kínos lenne.

- Akkor ezek szerint, nem is miattam jöttél - húzta fel a szemöldökét. - A patakhoz ment.

- Kössz - húzódott egy idióta mosoly az arcomra.

*  *  *

( Emily szemszöge )

  Becsuktam a könyvet és lettettem magam mellé a fűbe. Figyeltem a siető habokat, elmerengtem a szerelmes könyvsorokon. Nem igazán hiszek a szerelemben ,de így valóságosabbnak tűnik ez az érzés.

Halk lépteket hallottam magam mögött. Azonnal hátra fordultam, megkönnyebbultem, amikot Harry-vel találtam szembe magam.

- Oh, szia! - fordultam vissza.

- Megijesztettelek? - mosolygott édesen és helyet foglalt mellettem.

- Egy kicsit - valottam be.- Mit csinálsz itt?

- Csak keresni akartam egy nyugis helyet - mondta miközben letépett egy fűszálat.

- Akkor én inkább megyek - megfogtam a könyvem és feltápászkottam a földről.

- Ne, maradj! - ragadta meg a kezem.

Kicsit furcsáltam a dolgot, lehet, hogy megint ivott? De nem tűnt részegnek, így visszaültem mellé.

Vonakodva elengette a kezem, fura, hogy mindig ilyen furán mosolyog rám.

- Mit olvasol? - nézett az ölemben fekvő könyvre.

Egy pillanattal később már az ő kezében volt. Belelapozott, elolvasott pár sort, majd ismét idióta mosoly húzódott a szájára. Azonnal kikaptam a kezéből, amikor leesett, hogy én mit olvastam a könyvben.

- Hé, pedig épp egy pikáns résznél tartottam! - panaszkodott. - Nem is gondoltam volna, hogy ilyeneket olvasol. 

- Miéert, mit gondoltál?

- Semmit - mondta sejtelmes mosolyával - Voltál már szerelmes? - kérdezte kertelés nélkül.

- Nem, még soha. Nem hiszek a szerelemben. És te? - tereltem a témát.

- Igen, azt hittem, hogy ő is viszont szeret, de csak kihasznált. Csak a pénzemre utazott.

  Reggel óta borus volt az ég, így nem ért meglepetésként, amikor az eső cseperegni kezdett.

- Indulnunk kellene - nézett az égre Harry.

Összerezzentem amikor az ég egy hatalmasat dörgött. Gyorsan felpattantunk és haza vettük az irányt. Siető léptekkel haladtunk az egyre sűrűsödő villámcsapások alatt. Futni kezdtünk, amikor az eső egyre jobban zuhogott. Egy picivel később a ruhánk már teljesen vizes volt. 

Harry nevetve megállt, két kezét a térdére tette. Nehézkesen kapkodta a levegőt:

- Most már felesleges sietnünk - szólt, majd megrázta "enyhén" vizes fürtjeit. - Mért nem süt inkább a nap?

- Én szeretem az esőt - húzodott egy mosoly az arcomra.

-You are my sunshine                                                              Te vagy a napfény
  My only sunshine. - kezdett énekelni.                                     Az édes napfény

Néha komolyan elgondolkodom rajta, hogy teljesen normális- e.
- Táncolj velem, Emily! - nevetett.
- Mi? - kérdeztem ényhén meghökkenve. - Hülye vagy?
- Táncolsz velem? - nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.
- Komolyan?
 
- You make me happy                                                              Te éltetsz engem
  When skies are gray.                                                              Ha bús az ég

Folytatta, majd megfogta a kezemet és próbált táncra bírni.

- You'll never know, dear,                                                         Tán meg sem érted   How much I love you.                                                             Hogy úgy szeretlek  
   Please don't take my sunshine away                                        Mint a földet fönt az ég   
   The other night, dear, - énekelt rekedtes hangján.

  Édesen nézett ki, vizes hajával és a hülye elbűvölő mosolyával, aminek nem tudtam ellenállni. Vészesen közel húzott magához és próbált irányítani lépteivel. Ügyetlenül lassúzni próbáltunk.
- Jól táncolsz - mondtam mosolyogva, miközben esőcseppek folytak végig az arcomon.
- Köszönöm, még a nagypapám tanított meg. Szerinte egy igazi férfinak illik tudni táncolni.

*  *  *

  Csurom vizesen nevetve szaladtunk be az ajtón. Próbáltunk gyorsan megszabadulni saras cipőinktől, amikor anya idegesen az előszobába rohant. Kapkodva a táskájába dobálta kulcsait és az iratait.

- Anya, mi a baj? - kérdeztem kétségbeesetten.

Belinkelkeljük nektek a történetben szereplő számot, nekünk nagyon tetszik.

zene 

6. fejezet

  Megérkezett a kövi rész. Olvassátok, írjatok komit, minden kritikát szívesen fogadunk. :) Ha tetszett pipáljatok!



- Nem megyek be a vízbe! - tiltakoztam.
- Ne félj, nem lesz semmi baj! 
- Kösz, de nem akarok.
- Azon kívül, hogy ma beledobtunk a vízbe, mi okozott ekkora traumát? - kíváncsiskodott.
- Semmi - vágtam rá. Senkinek nem akartam beszélni gyermekkorom szörnyű élményéről.
- Emily - bátorított kedvesen.
- 6 éves lehettem, amikor az unokatestvéremmel egy befagyott tavon szánkóztunk, a jég túl vékony volt  és beszakadt alattunk.
- Nem hagyom, hogy bajod essen. Na gyere! - ragadta meg a kezemet, majd a vízbe vezetett.
Lassan lépdeltünk az iszapos talajon. Addig mentünk míg a víz a vállamig nem ért.
- Na, figyelj! - beszélt.
Aranyos magyarázta mit kellene tennem, majd a saját kezeimmel mutatta be a gyakorlatot. Ezt jó párszor megismételtette velem, aztán áttértünk a lábakra. Harry úszott pár métert, hogy bemutassa a mozdulatot.
- Fogd meg a kezem és csináld utánam! - mosolygott.
Félénken követtem utasításait. Ügyetlen voltam és ezt mindketten tudtuk, de Harry nagyon türelmes volt. Hosszú gyakorlás után már egész jól ment.
- Látod, megy ez - szólt vidáman, majd elengedett és szabad útnak indított. Nem túl sokáig úsztam, de nekem ez is nagy élmény volt.
 - Sikerült! - úszott oda hozzám és átölelt, egy pillanattal később feszülten elhúzódtunk egymástól.
- Mit csináltok fiatalok? - szólt Louis hangja a partról.
- Megtanítottam úszni - próbálta menteni a helyzetet Harry.
- Ügyes vagy haver! - kiáltotta ironikusan Louis - Gyertek inkább pizzát enni! 
- De ha nem kell megeszem - ajánlotta fel Niall.
  Kimásztuk a most már kellemes vízből. Felmentünk a hajóra. Evés közbe kiderült, hogy Niall és Liam csapata 3:1-re győzött csocsóban. Katie duzzogva ült az asztalnál.
- Mi a baj? - kérdeztem miközben egy szelet pizzát falatoztam.
- Vesztettünk - panaszkodott.
- Kaja után játszunk egy visszavágót, rendben? - ajánlotta fel Harry.
- Oké! - örvendezett Katie.
Ebéd után mindenki a játékterembe vonult. 
- Én Katie -vel és Emily -vel leszek - jelentette ki Harry.
- Te tudod öregem - fogta meg a vállát Zayn.
Egyetértettem Zayn -el, nem hiszem, hogy Harry jól döntött.

* * *

  Mondanom sem kell, hogy a fiúk nyertek, méghozzá 4:8 -ra. Katie ehhez képest (talán, mert több szerepet  kapott a játékban) egész jól érezte magát. Sőt még egy gólt is szerzett a csapatnak.

(Harry szemszöge)

- Gól! - örömködött Katie.

  Elbűvölő volt akárcsak a nővére. Mint már említettem Emily egyszerűen elvarázsolt. A gyönyörű szemei, a haja, a mosolya, a nevetése. Annyira ártatlan. Az eddigi lányok akiket ismertem, mind számító libák voltak. Én voltam nekik a "szexi rosszfiú". Érthető, hogy csak a szexre kellettem. Velük nem lehetett beszélgetni semmi értelmesről, csak a ruhákról, cipőkről. Mindennapos program volt a vásárlás. Ki nem állhattam, amikor azt mondták: "ezt akarom, azt akarom". Azt akartam, hogy csak engem szeressen és ne a pénztárcámat. Emily viszont nem ilyen. Kiszámíthatatlan. Egyszer elpirul egy kézre adott csóktól, máskor ridegen elutasít. Nem ugrik egyből a karjaimba. Játszadozik velem? Egyszerűen elbűvölő.

(Emily szemszöge)

 

  Már kezdett sötétedni, amikor Niall -t hívta az anyukája. Szerette volna már látni a fiát, mert már vagy két napja nem hallott róla semmit. Nem sokkal később Dave mindenkit hazafuvarozott, mert anyuci szava szent és sérthetetlen. Az igazat megvallva örültem, hogy végre eltüntek. Félre értés ne essék bírom őket, de eléggé fárasztóak.