7. fejezet

Hi! Itt a 7. rész, olvassátok, írjatok komit, pipáljatok! Ha tetszett íratkozzatok fel! (Feldobnátok a napunkat :) )

( Harry szemszöge )

  Már korán reggel elindultam Liam-hez. Ma próbálunk a srácokkal, de nem ez volt az egyetlen ok, hogy ilyen hamar megérkeztem. Újra látni akartam Őt.

Lassan sétáltam végig a folyosón, a konyhában csak Mrs. White-ot találtam.

- Jó reggelt Mrs. White!

- Szia! Nyugodtan szólits csak Anne-nek - mosolygott.

A mosolya Emilyt juttatta eszembe. Még soha nem kötötte le egy lány ennyire  figyelmemet.

- Rendben.

Liam lépett be az ajtón.

- Hali, nincs még túl korán? - kérdezte a haját igazgatva. 

- Hol van Emily? - kérdeztem tőle halkan, hogy Anne ne hallja. Kínos lenne.

- Akkor ezek szerint, nem is miattam jöttél - húzta fel a szemöldökét. - A patakhoz ment.

- Kössz - húzódott egy idióta mosoly az arcomra.

*  *  *

( Emily szemszöge )

  Becsuktam a könyvet és lettettem magam mellé a fűbe. Figyeltem a siető habokat, elmerengtem a szerelmes könyvsorokon. Nem igazán hiszek a szerelemben ,de így valóságosabbnak tűnik ez az érzés.

Halk lépteket hallottam magam mögött. Azonnal hátra fordultam, megkönnyebbultem, amikot Harry-vel találtam szembe magam.

- Oh, szia! - fordultam vissza.

- Megijesztettelek? - mosolygott édesen és helyet foglalt mellettem.

- Egy kicsit - valottam be.- Mit csinálsz itt?

- Csak keresni akartam egy nyugis helyet - mondta miközben letépett egy fűszálat.

- Akkor én inkább megyek - megfogtam a könyvem és feltápászkottam a földről.

- Ne, maradj! - ragadta meg a kezem.

Kicsit furcsáltam a dolgot, lehet, hogy megint ivott? De nem tűnt részegnek, így visszaültem mellé.

Vonakodva elengette a kezem, fura, hogy mindig ilyen furán mosolyog rám.

- Mit olvasol? - nézett az ölemben fekvő könyvre.

Egy pillanattal később már az ő kezében volt. Belelapozott, elolvasott pár sort, majd ismét idióta mosoly húzódott a szájára. Azonnal kikaptam a kezéből, amikor leesett, hogy én mit olvastam a könyvben.

- Hé, pedig épp egy pikáns résznél tartottam! - panaszkodott. - Nem is gondoltam volna, hogy ilyeneket olvasol. 

- Miéert, mit gondoltál?

- Semmit - mondta sejtelmes mosolyával - Voltál már szerelmes? - kérdezte kertelés nélkül.

- Nem, még soha. Nem hiszek a szerelemben. És te? - tereltem a témát.

- Igen, azt hittem, hogy ő is viszont szeret, de csak kihasznált. Csak a pénzemre utazott.

  Reggel óta borus volt az ég, így nem ért meglepetésként, amikor az eső cseperegni kezdett.

- Indulnunk kellene - nézett az égre Harry.

Összerezzentem amikor az ég egy hatalmasat dörgött. Gyorsan felpattantunk és haza vettük az irányt. Siető léptekkel haladtunk az egyre sűrűsödő villámcsapások alatt. Futni kezdtünk, amikor az eső egyre jobban zuhogott. Egy picivel később a ruhánk már teljesen vizes volt. 

Harry nevetve megállt, két kezét a térdére tette. Nehézkesen kapkodta a levegőt:

- Most már felesleges sietnünk - szólt, majd megrázta "enyhén" vizes fürtjeit. - Mért nem süt inkább a nap?

- Én szeretem az esőt - húzodott egy mosoly az arcomra.

-You are my sunshine                                                              Te vagy a napfény
  My only sunshine. - kezdett énekelni.                                     Az édes napfény

Néha komolyan elgondolkodom rajta, hogy teljesen normális- e.
- Táncolj velem, Emily! - nevetett.
- Mi? - kérdeztem ényhén meghökkenve. - Hülye vagy?
- Táncolsz velem? - nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.
- Komolyan?
 
- You make me happy                                                              Te éltetsz engem
  When skies are gray.                                                              Ha bús az ég

Folytatta, majd megfogta a kezemet és próbált táncra bírni.

- You'll never know, dear,                                                         Tán meg sem érted   How much I love you.                                                             Hogy úgy szeretlek  
   Please don't take my sunshine away                                        Mint a földet fönt az ég   
   The other night, dear, - énekelt rekedtes hangján.

  Édesen nézett ki, vizes hajával és a hülye elbűvölő mosolyával, aminek nem tudtam ellenállni. Vészesen közel húzott magához és próbált irányítani lépteivel. Ügyetlenül lassúzni próbáltunk.
- Jól táncolsz - mondtam mosolyogva, miközben esőcseppek folytak végig az arcomon.
- Köszönöm, még a nagypapám tanított meg. Szerinte egy igazi férfinak illik tudni táncolni.

*  *  *

  Csurom vizesen nevetve szaladtunk be az ajtón. Próbáltunk gyorsan megszabadulni saras cipőinktől, amikor anya idegesen az előszobába rohant. Kapkodva a táskájába dobálta kulcsait és az iratait.

- Anya, mi a baj? - kérdeztem kétségbeesetten.

Belinkelkeljük nektek a történetben szereplő számot, nekünk nagyon tetszik.

zene