2013. november 16., szombat

10. fejezet

Sziasztok! Először is szeretnénk megköszönni a pipákat, feliratkozókat és a kommenteket! Nagyon örültünk neki! :) Jövőhéten megyünk Bécsbe, ezért sajnos nem lesz új rész, de megpróbáljuk minél hamarabb hozni.
Megérkezett a 10. fejezet, reméljük tetszeni fog!



-Nem kell ránk vigyáznod, nem vagyok olyan esetlen, mint amilyennek gondolsz!
Telefoncsörgés zavarta meg beszélgetésünket. Harry lustán a mobilja kijelzőjére pillantott. Idegesen rám nézett, majd gyors léptekkel kiviharzott a szobából. Megint várnom kellet rá. Néhány perc múlva utána indultam. Harry ingerülten beszélt:
- Most nem érek rá, később visszahívlak.
- Induljunk! - tolt ki a bejárati ajtón.
Harry gondosan bezárta az ajtót és újra a fekete autóban ültünk.
Elindultunk, de egy kicsivel később leparkoltunk és még épp ráláttunk a házra.
- Most mire várunk?- türelmetlenkedtem.
- Mindjárt megyünk, csak maradj csöndbe!
Percekkel később egy szürke terepjáró állt meg a ház előtt. Egy korunkbeli, szigorú ábrázatú, öltönyös srác szállt ki a kocsiból. Olyan volt, mintha egy akciófilmből lépett ki. Dühösen nyomkodta a csengőt.
- Ez meg kicsoda?
- Shhh...- csitított.
- Szerinted innen bármit is hall?
- Fogd be!
Meglepődtem a reakcióján, élesen fürkészte az alak minden mozdulatát. Mivel senki nem nyitott ajtót, az ablakon kezdett el kopogtatni.
- Gyere elő Styles! - kiabálta ingerülten - úgysem bujkálhatsz örökké, kis rohadék.
Nem adta fel egykönnyen, de kb. 10 perc elteltével leesett neki, hogy nem találja őt itthon és bosszúsan elhajtott.
Harry már nem szorította annyira erősen a kormányt. Nehézkesen kifújta a levegőt.
- Ki volt ez?
- Senki, ne törődj vele!
- Pedig nagyon idegesnek tűnt.
- Csak egy régi barát, hagyjuk!
Beindította az autó motorját és haza felé vettük az irányt.


* * *


Mégis mi folyik itt? Mit akarhatott ez az ember? Harry-t nagyon felzaklatta a dolog, így nem hiszem, hogy felhozom nála ezt a témát, de hátha a fiúk tudnak valamit.
Megérkeztünk, Katie és a srácok még a tv-t nézték. Az Oroszlánkirályt. Épp annál a résznél tartottak mikor Mufasa meghal. Katie hozzám szaladt:
- De jó, hogy itt vagy! Ezek már vagy öt perce bőgnek - mutatott nevetve a három fiúra.
- Skacok, nőjetek már fel! - kuncogott Harry is.
- Vacsoráztatok? - néztem a könnytengerben úszókra.
- Igen, anyukád nagyon finoman csinálja a spagettit - simogatta meg a hasát Niall.
- Akkor miért nem alszol még Katie?
- Nem vagyok álmos!
- Attól még aludnod kell, fáradt leszel holnap. Na nyomás!
- Jól van - szontyolodott el és durcásan felmászott a lépcsőn.
- Én azt hiszem elmegyek fürdeni - igazította meg rakoncátlan fürtjeit Harry.
Lassan én is Katie után indultam. Fogalmam sincs miért kellett Harry-nek ezt kijelentenie, úgy láttam senkit sem hatott meg nagyon a dolog. Nem tudom egyáltalán, én miért gondolkozom ezen, nagyon elegem van már ebből a napból. Harry halk léptekkel követett. Amikor mellém ért, finoman megsimította a hátamat, smaragdzöld tekintetét az enyémbe fúrta és rám mosolygott, majd elsuhant mellettem. Fura ez a fiú.

Katie már a pizsamáját húzta. 
- Fogat mostál?
- Igen, mostam... csíííz! - mutatta meg csillogó fogacskáit.
Bemászott az ágyba. 
- Dave bácsi meghalt?
- Dehogy halt meg, ne beszélj butaságokat! - ültem le mellé. - Dave jól van, csak most egy ideig kórházban kell maradnia.
Nem akartam őt nagyon megilyeszteni, így inkább nem részleteztem a történteket.
- Most már aludj!
- Oké - hunyta le a szemeit.
Az oldalára fordult és így próbált álomba szenderülni. Percekig néztem, ahogy forgolódik. Nehezére esett nyugton maradni. 
- Katie! - törtem ki. - Itt maradok, amíg el nem alszol.
- Anyu énekelni szokott nekem. Hol van most?
- Liam-el bent maradtak a kórházban. Az ajtón kopogtatott valaki.
- Alszik már? - lépett be az ajtón Niall.
- Amint látod még nem.
Megigazította szőke tincseit, majd ő is helyet foglalt Katie puha ágyán. Közel ült hozzám, túl közel. Combja érintette az enyémet, majd rám villantotta széles mosolyát. 
Katie látszólag nagyon örült az érkezésének. Közelebb mászott hozzá és megölelte.
- Énekelsz nekem? - kérdezte, majd aranyosan  kis ujjával megnyomta az orrát.
- Persze, Hercegnőm! Mit szeretnél hallani? - nyomott egy puszit puha arcocskájára.Tisztán hallatszódott az ír akcentusa. Érdekes, vicces és aranyos volt egyben.
- Mindegy csak énekelj!


* * *


Nem ismertem a dalt, amit énekelt, de Katie-re hatott Niall gyönyörű hangja és nem sokkal később már mélyen aludt.
- Köszönöm - suttogtam, majd halkan kimentünk a szobából.
- Nincs kedved megnézni velünk az Oroszlánkirály végét?
- Bocs - kuncogtam - de fáradt vagyok, majd máskor.
- Rendben, de a szavadon foglak.



Well you only need the light when it's burning low,
Only miss the sun when it starts to snow,
Only know you love her when you let her go...
Read more at http://lyricstranslate.com/hu/let-her-go-hagyd-%C5%91t-menni.html#LRPqMrdIiRY3czGH.99
Well you only need the light when it's burning low,
Only miss the sun when it starts to snow,
Only know you love her when you let her go...
Read more at http://lyricstranslate.com/hu/let-her-go-hagyd-%C5%91t-menni.html#LRPqMrdIiRY3czGH.99
Well you only need the light when it's burning low,
Only miss the sun when it starts to snow,
Only know you love her when you let her go...
Read more at http://lyricstranslate.com/hu/let-her-go-hagyd-%C5%91t-menni.html#LRPqMrdIiRY3czGH.99

2 megjegyzés: