9. fejezet

Sziasztok! Nektek is úgy tetszik az új klip, mint nekünk? Mi nagyon imádjuk. :)  ( írjatok véleményt! )
Megérkezett a 9. rész, olvassátok és ha tetszett, hagyjatok nyomot magatok után. Látjuk az oldalmegjelenítéseket és ehhez képest csak 1-2 pipát kapunk és ez nagyon elbizonytalanít. Írjatok légy szíves építő kritikát, mert így nem tudjuk mitől lehetne érdekesebb számotokra.



Szótlanul ültem az anyós ülésen és az ablakon át néztem a haza vezető utat. Harry-re kaptam a tekintetem, amikor egy kanyarnál rossz felé fordult.
- Itt jobbra kellett volna fordulni - tájékoztattam.
- Nem kellett volna - vigyorgott.
- Hová megyünk? - kérdeztem zavartan.
- Valahova.
- Ne hülyéskedj már, vigyél haza!
- Nyugi, haza viszlek csak teszünk egy kis kitérőt.
- Oké, de hova megyünk? - néztem kérdő arckifejezéssel a mellettem ülő fiúra, miközben a titokzatos hely felé tartottunk.
- Ne izgulj, majd meglátod - nyugtatott.
Ne izguljak? Egy sötét autóban tartok egy ismeretlen hely felé egy sráccal, akit alig ismerek. És ne izguljak? A kettesben töltött idők után nem hinném, hogy valahogyan ártani akarna nekem. De attól még egy cseppet sem vagyok nyugodt.
- Most félsz? - nézett rám gyönyörű, zöld szemeivel.
- Nem félek tőled - tagadtam a nyilvánvalót.
- Nem kell félned, Emily - tette a kezét a combomra.
- Inkább a kormányt fogdosd! - tettem arrébb a kezét.
Az út hátralévő részében hozzám se szólt. Nem is baj. Nem lett volna olyan ijesztő a dolog, ha közben be nem sötétedik. Próbáltam az árnyakból kivenni a dolgokat, de nem nagyon sikerült. Elég elhagyatott helyen lehetünk, ha nincs világítás. Harry hirtelen a fékre taposott, majdnem sikerült lefejelnem a műszerfalat.
- Jól vagy? Megérkeztünk.
- Igen, elárulnád végre, hogy hol vagyunk?
- Gyere! - csapta be maga mögött az ajtót, majd nekem is kinyitotta.
- Bízz bennem! - próbálta megfogni a kezem.
- Nem bízom - utasítottam el hidegen.
A sötétben is láttam önelégült mosolyát. Lassan elindult, én pedig követtem. Egy fehér ajtó előtt állt meg, majd feltehetően a kulcsai után kezdett el kutakodni a zsebében. A kulcsot a zárba illesztette, elfordította és betessékelt az ajtón. Felém fordult, hatalmas alakjával egyre közeledett hozzám. Komoly tekintetét az enyémbe fúrta. Ijedtemben hátrálni kezdtem míg nem a falnak ütköztem. Meglepődtem amikor Harry átnyúlt a fejem felett a kapcsolóért. Világos lett... az előszobában?
- Hol vagyunk- kérdeztem.
- Ez az én házam - tette le a kulcsait, majd a lépcsőhöz ment - mindjárt jövök.
Felment az emeletre és otthagyott. Néhány percig egy helyben vártam, hogy visszajöjjön. Nem értem, hogy miért hozott  ide és mit akar az emeleten? Nem sokkal később meguntam a várakozást és felfedező útra indultam. Beléptem egy sötét helyiségbe, felkapcsoltam a villanyt. A szoba egy fiúhoz képest elég rendezett volt. A nappaliban volt egy bézs színű kanapé hozzá illő párnákkal. A fehér falak mellett fekete szekrények álltak. A polcok tele voltak könyvekkel. A szoba közepén egy üvegasztal állt, rajta egy kopott mappa. Minden rendezett volt. Nagyon jól nézett ki! Biztosan nem egyedül él itt. A falon több kép is lógott, szebbnél-szebb festmények, tájképek, a szemem mégis egy kis képen akadt meg. Harry és a családja. Egy karácsonyi fotó.
Mindenki mosolyog. Harry körülbelül 6-7 éves lehet rajta. A huncut mosolya semmit sem változott. Egy sötét hajú kislánnyal karolják át egymást. Valószínűleg ő lehet Hannah. A karácsonyfánál feltehetően a szülei próbálták befejezni a díszítést. A hangulat olyan felhőtlennek tűnt.
Harry halk lépteit hallottam közeledni. Megállt az ajtóban, magamon éreztem szúrós tekintetét. Felé fordultam, kissé zavartan nézhetem, amikor megláttam Harry meztelen felsőtestét. Szemeim tovább időztek kidolgozott testén, mint az illő lett volna. Csessze meg, elpirultam! Magam is meglepődtem, mit váltott ki váltott ki belőlem a látvány. Gyorsan visszakaptam a tekintetem a meghitt fényképre.
- Tetszik? - hallottam rekedtes hangját.
- Tessék?
Ez az önelégült hülye...
- A kép. Miért, mire gondoltál?
- Mi? Semmire. Nagyon jó kép. Ők a szüleid?
- Igen - lépett közelebb hozzám- ő pedig Hannah mutatott a nővérére.
- Nagyon szép ez a kép, de nem vennél fel valamit?
- Miért, zavar? Csak át akartam venni a pólómat. Ma este nálatok alszom, nem hagylak titeket egyedül.