9. fejezet

Sziasztok! Nektek is úgy tetszik az új klip, mint nekünk? Mi nagyon imádjuk. :)  ( írjatok véleményt! )
Megérkezett a 9. rész, olvassátok és ha tetszett, hagyjatok nyomot magatok után. Látjuk az oldalmegjelenítéseket és ehhez képest csak 1-2 pipát kapunk és ez nagyon elbizonytalanít. Írjatok légy szíves építő kritikát, mert így nem tudjuk mitől lehetne érdekesebb számotokra.



Szótlanul ültem az anyós ülésen és az ablakon át néztem a haza vezető utat. Harry-re kaptam a tekintetem, amikor egy kanyarnál rossz felé fordult.
- Itt jobbra kellett volna fordulni - tájékoztattam.
- Nem kellett volna - vigyorgott.
- Hová megyünk? - kérdeztem zavartan.
- Valahova.
- Ne hülyéskedj már, vigyél haza!
- Nyugi, haza viszlek csak teszünk egy kis kitérőt.
- Oké, de hova megyünk? - néztem kérdő arckifejezéssel a mellettem ülő fiúra, miközben a titokzatos hely felé tartottunk.
- Ne izgulj, majd meglátod - nyugtatott.
Ne izguljak? Egy sötét autóban tartok egy ismeretlen hely felé egy sráccal, akit alig ismerek. És ne izguljak? A kettesben töltött idők után nem hinném, hogy valahogyan ártani akarna nekem. De attól még egy cseppet sem vagyok nyugodt.
- Most félsz? - nézett rám gyönyörű, zöld szemeivel.
- Nem félek tőled - tagadtam a nyilvánvalót.
- Nem kell félned, Emily - tette a kezét a combomra.
- Inkább a kormányt fogdosd! - tettem arrébb a kezét.
Az út hátralévő részében hozzám se szólt. Nem is baj. Nem lett volna olyan ijesztő a dolog, ha közben be nem sötétedik. Próbáltam az árnyakból kivenni a dolgokat, de nem nagyon sikerült. Elég elhagyatott helyen lehetünk, ha nincs világítás. Harry hirtelen a fékre taposott, majdnem sikerült lefejelnem a műszerfalat.
- Jól vagy? Megérkeztünk.
- Igen, elárulnád végre, hogy hol vagyunk?
- Gyere! - csapta be maga mögött az ajtót, majd nekem is kinyitotta.
- Bízz bennem! - próbálta megfogni a kezem.
- Nem bízom - utasítottam el hidegen.
A sötétben is láttam önelégült mosolyát. Lassan elindult, én pedig követtem. Egy fehér ajtó előtt állt meg, majd feltehetően a kulcsai után kezdett el kutakodni a zsebében. A kulcsot a zárba illesztette, elfordította és betessékelt az ajtón. Felém fordult, hatalmas alakjával egyre közeledett hozzám. Komoly tekintetét az enyémbe fúrta. Ijedtemben hátrálni kezdtem míg nem a falnak ütköztem. Meglepődtem amikor Harry átnyúlt a fejem felett a kapcsolóért. Világos lett... az előszobában?
- Hol vagyunk- kérdeztem.
- Ez az én házam - tette le a kulcsait, majd a lépcsőhöz ment - mindjárt jövök.
Felment az emeletre és otthagyott. Néhány percig egy helyben vártam, hogy visszajöjjön. Nem értem, hogy miért hozott  ide és mit akar az emeleten? Nem sokkal később meguntam a várakozást és felfedező útra indultam. Beléptem egy sötét helyiségbe, felkapcsoltam a villanyt. A szoba egy fiúhoz képest elég rendezett volt. A nappaliban volt egy bézs színű kanapé hozzá illő párnákkal. A fehér falak mellett fekete szekrények álltak. A polcok tele voltak könyvekkel. A szoba közepén egy üvegasztal állt, rajta egy kopott mappa. Minden rendezett volt. Nagyon jól nézett ki! Biztosan nem egyedül él itt. A falon több kép is lógott, szebbnél-szebb festmények, tájképek, a szemem mégis egy kis képen akadt meg. Harry és a családja. Egy karácsonyi fotó.
Mindenki mosolyog. Harry körülbelül 6-7 éves lehet rajta. A huncut mosolya semmit sem változott. Egy sötét hajú kislánnyal karolják át egymást. Valószínűleg ő lehet Hannah. A karácsonyfánál feltehetően a szülei próbálták befejezni a díszítést. A hangulat olyan felhőtlennek tűnt.
Harry halk lépteit hallottam közeledni. Megállt az ajtóban, magamon éreztem szúrós tekintetét. Felé fordultam, kissé zavartan nézhetem, amikor megláttam Harry meztelen felsőtestét. Szemeim tovább időztek kidolgozott testén, mint az illő lett volna. Csessze meg, elpirultam! Magam is meglepődtem, mit váltott ki váltott ki belőlem a látvány. Gyorsan visszakaptam a tekintetem a meghitt fényképre.
- Tetszik? - hallottam rekedtes hangját.
- Tessék?
Ez az önelégült hülye...
- A kép. Miért, mire gondoltál?
- Mi? Semmire. Nagyon jó kép. Ők a szüleid?
- Igen - lépett közelebb hozzám- ő pedig Hannah mutatott a nővérére.
- Nagyon szép ez a kép, de nem vennél fel valamit?
- Miért, zavar? Csak át akartam venni a pólómat. Ma este nálatok alszom, nem hagylak titeket egyedül.

8. fejezet

  Sziasztok! Bocsi a kihagyásért, de a suli miatt nagyon el vagyunk havazva. Múlthéten volt a gólyaavatónk, nagyon gáz volt, de a végén már egész jól éreztük magunkat. Gólyaműsort kellett előadnunk, hupikék törpikének öltöztünk. Kifestettek minket kékre (krétával!), de a végén nyertünk pizzát. :)
Itt a 8. fejezet, reméljük tetszeni fog! Hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást!




- Dave... - kezdte a könnyeivel küszködve.
- Mi történt Dave- vel? - ijedt meg Harry is.
- Dave...autóbalesetet szenvedett...bemegyek a kórházba - indult meg az ajtó felé.
- Várj, ilyen állapotban nem vezethetsz! -szóltam.
- Majd én vezetek - ajánlotta fel Harry.
- Rendben, köszönöm.
- Várjatok, én is megyek - kiáltotta Liam, aki zaklatottságában majdnem leesett a lépcsőről.
Mind egyszerre próbáltunk kitódulni az ajtón.
- Várjatok! - torpantam meg.
- Mi az? - kérdezte ingerülten anyu.
- Mi lesz Katie-vel? Valakinek vigyáznia kell rá!
- Majd mi vigyázunk rá, menjetek csak! - fogta meg a rémült kislány kezét Zayn.
Gyorsan beültünk Harry autójába. A percek múlása örökkévalóságnak tűnt, bár jelentősen túlléptük a sebességhatárt. Imádkoztam, hogy ne találkozzunk egyetlen egyenruhás fazonnal sem.

* * *

Mindenki gyorsan becsapta maga mögött a kocsiajtót.

A kórházban a recepciós nő eligazított minket. Dave a sürgősségin feküdt. Anya és Liam egyből letámadták az orvost, aki együttérzéssel nézett ránk, ami nem volt nehéz , mert szinte naponta ilyen dolgokkal kellett szembesítenie a hozzátartozókat. Kettőjükkel közölte a híreket Dave állapotáról. Harry és én az arckifejezésükből próbáltuk kideríteni, hogy túl van- e az életveszélyen. Kissé megnyugodtam amikor anya arcán pillanatnyi megkönnyebbülés látszott. Elillant ez az érzés, amikor anyán újra zaklatottság lett úrrá. A doki újabb és újabb ajtókon át távozott a folyosón, míg anya zokogva ült le egy székre. Liam-en látszott, hogy nagyon erősen próbálja visszatartani az érzéseit. Lassan felénk sétált, könnyeitől csillogó szemeibe néztem.

- Túl van az életveszélyen... - nyelt egy nagyot - de... kómában van, eltört pár bordája, agyrázkódása van... és eltört a bal keze - a végén már sírásban tört ki.

Harry együtt érzően megveregette a vállát, én pedig megöleltem, majd anyához rohantam és megismételtem ezt a gesztust. Nem szóltam semmit, nem volt szükség szavakra. Sokáig úgy maradtunk, míg egy alacsony, undok nővér ki nem lépett a kórteremből.

- A 18 év feletti családtagok bemehetnek pár percre! - morogta.

Harry-vel megint kettesben maradtunk.

- Jól vagy? - ült le mellém.

- Én jól vagyok, anya miatt aggódom. Nem akarom, hogy újra elveszítsen egy olyan embert, akit az életénél is jobban szeret.

- Micsoda? Ezt hogy érted?

- Az apám egy szemétláda. Elhagyott minket, anya már terhes volt Katie-vel, amikor egyik napról a másikra lelépett, eltűnt. Még egy levelet sem hagyott.

- Nagyon sajnálom! - fogta meg a kezem együtt érzően, amivel láthatóan zavarba hozott.Furcsa volt, de jól esett, hogy ő törődött velem.

(Harry szemszöge)

Meglepő, de nem húzta el a kezét. Ez jó jel. Bár lehet, sőt biztos, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy közeledjek felé. Látszott Emily-n, hogy mennyire megviselt, de nem feltétlenül Dave miatt, hanem a múltbeli dolgoktól. Habár erősen próbálta leplezni.

- Ne haragudj, nem kellett volna rá kérdeznem.

- Semmi baj már régóta nem érdekel. És milyen a te családod? - erőltetett egy műmosolyt az arcára. 

- Velem semmi ilyen nem történt. Van egy nővérem Hannah, nagyon kedves csak túl sokat beszél. Szeretném, hogyha majd megismernéd. Az anyukám nővér, apa pedig ügyvéd, így nem sokat vannak otthon.

Anne és Liam kiléptek a kórteremből, nagyon kétségbeesettnek tűntek... nem csak tűntek, azok is voltak. Anne bizonytalan léptekkel közelített meg minket.

- Menjetek, csak nyugodtan haza, mi itt maradunk. Vacsorát találtok a hűtőben. Nyugtassátok meg Katie-t és feküdjön le időben!

- Rendben, ne aggódj! - engedte el a kezemet és újra átölelte Anne-t.

(Emily szemszöge)

                                   

* * *

                                                                       

Harry kinyitotta Range Rover- ének ajtaját és betessékelt a fekete kocsiba.

7. fejezet

Hi! Itt a 7. rész, olvassátok, írjatok komit, pipáljatok! Ha tetszett íratkozzatok fel! (Feldobnátok a napunkat :) )

( Harry szemszöge )

  Már korán reggel elindultam Liam-hez. Ma próbálunk a srácokkal, de nem ez volt az egyetlen ok, hogy ilyen hamar megérkeztem. Újra látni akartam Őt.

Lassan sétáltam végig a folyosón, a konyhában csak Mrs. White-ot találtam.

- Jó reggelt Mrs. White!

- Szia! Nyugodtan szólits csak Anne-nek - mosolygott.

A mosolya Emilyt juttatta eszembe. Még soha nem kötötte le egy lány ennyire  figyelmemet.

- Rendben.

Liam lépett be az ajtón.

- Hali, nincs még túl korán? - kérdezte a haját igazgatva. 

- Hol van Emily? - kérdeztem tőle halkan, hogy Anne ne hallja. Kínos lenne.

- Akkor ezek szerint, nem is miattam jöttél - húzta fel a szemöldökét. - A patakhoz ment.

- Kössz - húzódott egy idióta mosoly az arcomra.

*  *  *

( Emily szemszöge )

  Becsuktam a könyvet és lettettem magam mellé a fűbe. Figyeltem a siető habokat, elmerengtem a szerelmes könyvsorokon. Nem igazán hiszek a szerelemben ,de így valóságosabbnak tűnik ez az érzés.

Halk lépteket hallottam magam mögött. Azonnal hátra fordultam, megkönnyebbultem, amikot Harry-vel találtam szembe magam.

- Oh, szia! - fordultam vissza.

- Megijesztettelek? - mosolygott édesen és helyet foglalt mellettem.

- Egy kicsit - valottam be.- Mit csinálsz itt?

- Csak keresni akartam egy nyugis helyet - mondta miközben letépett egy fűszálat.

- Akkor én inkább megyek - megfogtam a könyvem és feltápászkottam a földről.

- Ne, maradj! - ragadta meg a kezem.

Kicsit furcsáltam a dolgot, lehet, hogy megint ivott? De nem tűnt részegnek, így visszaültem mellé.

Vonakodva elengette a kezem, fura, hogy mindig ilyen furán mosolyog rám.

- Mit olvasol? - nézett az ölemben fekvő könyvre.

Egy pillanattal később már az ő kezében volt. Belelapozott, elolvasott pár sort, majd ismét idióta mosoly húzódott a szájára. Azonnal kikaptam a kezéből, amikor leesett, hogy én mit olvastam a könyvben.

- Hé, pedig épp egy pikáns résznél tartottam! - panaszkodott. - Nem is gondoltam volna, hogy ilyeneket olvasol. 

- Miéert, mit gondoltál?

- Semmit - mondta sejtelmes mosolyával - Voltál már szerelmes? - kérdezte kertelés nélkül.

- Nem, még soha. Nem hiszek a szerelemben. És te? - tereltem a témát.

- Igen, azt hittem, hogy ő is viszont szeret, de csak kihasznált. Csak a pénzemre utazott.

  Reggel óta borus volt az ég, így nem ért meglepetésként, amikor az eső cseperegni kezdett.

- Indulnunk kellene - nézett az égre Harry.

Összerezzentem amikor az ég egy hatalmasat dörgött. Gyorsan felpattantunk és haza vettük az irányt. Siető léptekkel haladtunk az egyre sűrűsödő villámcsapások alatt. Futni kezdtünk, amikor az eső egyre jobban zuhogott. Egy picivel később a ruhánk már teljesen vizes volt. 

Harry nevetve megállt, két kezét a térdére tette. Nehézkesen kapkodta a levegőt:

- Most már felesleges sietnünk - szólt, majd megrázta "enyhén" vizes fürtjeit. - Mért nem süt inkább a nap?

- Én szeretem az esőt - húzodott egy mosoly az arcomra.

-You are my sunshine                                                              Te vagy a napfény
  My only sunshine. - kezdett énekelni.                                     Az édes napfény

Néha komolyan elgondolkodom rajta, hogy teljesen normális- e.
- Táncolj velem, Emily! - nevetett.
- Mi? - kérdeztem ényhén meghökkenve. - Hülye vagy?
- Táncolsz velem? - nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.
- Komolyan?
 
- You make me happy                                                              Te éltetsz engem
  When skies are gray.                                                              Ha bús az ég

Folytatta, majd megfogta a kezemet és próbált táncra bírni.

- You'll never know, dear,                                                         Tán meg sem érted   How much I love you.                                                             Hogy úgy szeretlek  
   Please don't take my sunshine away                                        Mint a földet fönt az ég   
   The other night, dear, - énekelt rekedtes hangján.

  Édesen nézett ki, vizes hajával és a hülye elbűvölő mosolyával, aminek nem tudtam ellenállni. Vészesen közel húzott magához és próbált irányítani lépteivel. Ügyetlenül lassúzni próbáltunk.
- Jól táncolsz - mondtam mosolyogva, miközben esőcseppek folytak végig az arcomon.
- Köszönöm, még a nagypapám tanított meg. Szerinte egy igazi férfinak illik tudni táncolni.

*  *  *

  Csurom vizesen nevetve szaladtunk be az ajtón. Próbáltunk gyorsan megszabadulni saras cipőinktől, amikor anya idegesen az előszobába rohant. Kapkodva a táskájába dobálta kulcsait és az iratait.

- Anya, mi a baj? - kérdeztem kétségbeesetten.

Belinkelkeljük nektek a történetben szereplő számot, nekünk nagyon tetszik.

zene 

6. fejezet

  Megérkezett a kövi rész. Olvassátok, írjatok komit, minden kritikát szívesen fogadunk. :) Ha tetszett pipáljatok!



- Nem megyek be a vízbe! - tiltakoztam.
- Ne félj, nem lesz semmi baj! 
- Kösz, de nem akarok.
- Azon kívül, hogy ma beledobtunk a vízbe, mi okozott ekkora traumát? - kíváncsiskodott.
- Semmi - vágtam rá. Senkinek nem akartam beszélni gyermekkorom szörnyű élményéről.
- Emily - bátorított kedvesen.
- 6 éves lehettem, amikor az unokatestvéremmel egy befagyott tavon szánkóztunk, a jég túl vékony volt  és beszakadt alattunk.
- Nem hagyom, hogy bajod essen. Na gyere! - ragadta meg a kezemet, majd a vízbe vezetett.
Lassan lépdeltünk az iszapos talajon. Addig mentünk míg a víz a vállamig nem ért.
- Na, figyelj! - beszélt.
Aranyos magyarázta mit kellene tennem, majd a saját kezeimmel mutatta be a gyakorlatot. Ezt jó párszor megismételtette velem, aztán áttértünk a lábakra. Harry úszott pár métert, hogy bemutassa a mozdulatot.
- Fogd meg a kezem és csináld utánam! - mosolygott.
Félénken követtem utasításait. Ügyetlen voltam és ezt mindketten tudtuk, de Harry nagyon türelmes volt. Hosszú gyakorlás után már egész jól ment.
- Látod, megy ez - szólt vidáman, majd elengedett és szabad útnak indított. Nem túl sokáig úsztam, de nekem ez is nagy élmény volt.
 - Sikerült! - úszott oda hozzám és átölelt, egy pillanattal később feszülten elhúzódtunk egymástól.
- Mit csináltok fiatalok? - szólt Louis hangja a partról.
- Megtanítottam úszni - próbálta menteni a helyzetet Harry.
- Ügyes vagy haver! - kiáltotta ironikusan Louis - Gyertek inkább pizzát enni! 
- De ha nem kell megeszem - ajánlotta fel Niall.
  Kimásztuk a most már kellemes vízből. Felmentünk a hajóra. Evés közbe kiderült, hogy Niall és Liam csapata 3:1-re győzött csocsóban. Katie duzzogva ült az asztalnál.
- Mi a baj? - kérdeztem miközben egy szelet pizzát falatoztam.
- Vesztettünk - panaszkodott.
- Kaja után játszunk egy visszavágót, rendben? - ajánlotta fel Harry.
- Oké! - örvendezett Katie.
Ebéd után mindenki a játékterembe vonult. 
- Én Katie -vel és Emily -vel leszek - jelentette ki Harry.
- Te tudod öregem - fogta meg a vállát Zayn.
Egyetértettem Zayn -el, nem hiszem, hogy Harry jól döntött.

* * *

  Mondanom sem kell, hogy a fiúk nyertek, méghozzá 4:8 -ra. Katie ehhez képest (talán, mert több szerepet  kapott a játékban) egész jól érezte magát. Sőt még egy gólt is szerzett a csapatnak.

(Harry szemszöge)

- Gól! - örömködött Katie.

  Elbűvölő volt akárcsak a nővére. Mint már említettem Emily egyszerűen elvarázsolt. A gyönyörű szemei, a haja, a mosolya, a nevetése. Annyira ártatlan. Az eddigi lányok akiket ismertem, mind számító libák voltak. Én voltam nekik a "szexi rosszfiú". Érthető, hogy csak a szexre kellettem. Velük nem lehetett beszélgetni semmi értelmesről, csak a ruhákról, cipőkről. Mindennapos program volt a vásárlás. Ki nem állhattam, amikor azt mondták: "ezt akarom, azt akarom". Azt akartam, hogy csak engem szeressen és ne a pénztárcámat. Emily viszont nem ilyen. Kiszámíthatatlan. Egyszer elpirul egy kézre adott csóktól, máskor ridegen elutasít. Nem ugrik egyből a karjaimba. Játszadozik velem? Egyszerűen elbűvölő.

(Emily szemszöge)

 

  Már kezdett sötétedni, amikor Niall -t hívta az anyukája. Szerette volna már látni a fiát, mert már vagy két napja nem hallott róla semmit. Nem sokkal később Dave mindenkit hazafuvarozott, mert anyuci szava szent és sérthetetlen. Az igazat megvallva örültem, hogy végre eltüntek. Félre értés ne essék bírom őket, de eléggé fárasztóak.

 

 


 

5. fejezet

  Sziasztok! Megérkezett az újabb rövidke rész. Az eddigi fejezetek nem voltak valami izgalmasak, de ezután, majd felpörögnek az események. Talán már feltűnt, hogy a részek legtöbbször hetente jönnek, de a suli miatt előfordulhat némi késés. Olvassátok el, komizzatok, hisz csak így tudunk fejlődni. Ha tetszett pipáljatok. (Köszönjük az eddigi pipákat és komikat.) :)
Enjoy it!



-  Nem kellett volna levenni a ruhád? - kiáltott utána anya.
Egyszerűen kiúszott a partra:
- Ez nekem nem akadály - szólt vigyorogva.
- Emily! - mondta, majd odaszaladt hozzám.
- Ne!-kiáltottam el magam. De túl késő volt, mert szorosan átölelt és csurom vizes lett a ruhám. A
másik négy idióta is felém futott. Majd mind az öten megpróbáltak felemelni. az egészből csak egy nagy
ölelkezés lett.
- Mit szólnának ehhez a barátnőitek? - kérdezte szemrehányóan Dave.
Louis, Zayn és Liam rögtön faképnél hagyott.
Niall felkiáltott:
- Harry és én szabadok vagyunk, majd ketten felkaptak és a vízbe dobtak.
- Ti hülyék, mondta hogy nem tud úszni!!! - kiabált Liam.
- Úristen, Emily! - halottam anya kétségbeesett hangját.
Ijedten kapálóztam, hogy fent maradjak a vízen. A két fiú rögtön utánam ugrott. Mindketten megragadtak.
- Jól vagy? - kérdezte Harry.
- Igen... most már...elengedhetsz - leheltem két levegővétel között.
- Az nem túl jó ötlet - magyarázta Harry.
- Elég mély itt a víz - egészítette ki a mondatot Niall.
- Akkor vigyetek ki.
Niall elengedett majd Harry szólt hozzám:
- Kapaszkodj a derekamba!
Követtem az utasításait. Pólója felett tisztán éreztem, ahogy izmai megfeszülnek. A mólóhoz úszott:
- Kapaszkodj! - szólt.
Belekapaszkodtam a móló szélébe. Harry felhúzta magát, majd Niall-lal együtt kisegítettek a vízből.
- Jól vagy szívem? - szaladt oda hozzám anya.
- Jól vagyok nyugi.
- Idióták - vágta fejbe a két jómadarat.
- Mondtam, hogy ne barátkozz ezekkel - szólt Dave Liam-hez.
Anya bekísért a hajóba és egy nagy törölközőt tekert rám.
- Jól vagyok anya, nem kell ez!
Leült mellém Niall és Harry.
- Nagyon sajnáljuk Emily! - kért bocsánatot az ír manó.
- Ne haragudj! - csatlakozott Harry is.
- Semmi gond, mondtam, hogy jól vagyok - hadartam ingerülten.
- Hát nem úgy tűnik - tartott felém Zayn.
Végül is semmi bajom nincs, túléltem. A fiúk otthagytak engem megnyugodni majd kicsivel később már fürdőruhában jöttek vissza. Nem igazán néztem meg még így a fiúkat, de be kell valljam nagyon jól néztek ki. Látszott rajtuk, hogy rendszeresen edzenek.

  A srácok a hajó oldaláról ugráltak a vízbe. Fél óra múlva rávettem magam, hogy én is átöltözzek, de a vízbe egyenlőre nem mentem bele. Dave és anya elmentek, hogy szétnézzenek a környéken. Katie-vel a vízparton sétáltunk, míg a banda a tóban hülyéskedett. Hugocskám egy nagy kőre térdelt, a víz fölé hajolt és egy bottal kisegítette a fuldokló bogarakat.
- Skacok, itt az ideje, hogy legyőzzelek titeket - kiáltott fel Louis.
- Mehetek én is? - kérdezte lelkesen Katie.
- Gyere Töpilla! - fogta meg apró kezét Liam.
Harry megállt mellettem:
- Én inkább maradok még egy kicsit.
Kettesben maradtunk.
- Gyere, megtanítalak úszni! - kúszott egy huncut mosoly az arcára.

4. fejezet

- Emily ébresztő, reggeli! - kiáltott egy ismerős hang.
Hirtelen kinyitottam a szemem.Két lábat láttam a fejem mellett ugrálni.
- Katie, hagyd abba! - nyafogtam.
- Anya hív, reggelizünk.Mindenki rád vár.
- Oké, megyek már - sóhajtottam.
Fáradtan kikeltem a kényelmes ágyamból és megigazítottam a hálóingem. Megfogtam Katie kezét és együtt lebaktattunk a lépcsőn. Azt hittem a konyhában csak a szűk családi kört találom, vagyis anya, Liam és Dave, de az asztalnál ült még Louis, Niall, Zayn és Harry is. Helyet foglaltunk Dave mellett és neki kezdtünk a reggelinek. Kómásan haraptunk bele a piritósunkba, kócos hajam mögül néztem végig az asztalnál ülőkön. Mindenki hasonlóképpen festett, mint én. Két falat közt elmosolyodtam a látványon, Harry épp a szeméből törölte ki az álmot. Édesnek és ártatlannak nézett ki. Teljes ellentéte volt tegnapi önmagának. 
- Dave-vel azt beszéltük meg, hogy ma elmegyünk hajókázni - osztotta meg velünk gondolatát anya.
- Mit szóltok hozzá? - érdeklődött Dave.
- Szuper - kiáltott fel Zayn.
- Mi már voltunk ott - nézett rám Niall - van benne egy nagy játékterem.
- Megint elverlek titeket csocsóban - csattant fel Louis.
- Csak szeretnéd - szólt Liam.
- Én inkább maradok - döntötte a fejét az sztalra Harry.
- Vedd le a fejedet az asztalomról! - dörmögte oda Dave.
- Hozni kell fürdőrucit - húzogatta a szemöldökét Zayn.
A fürdőruha tudtam, hogy valamit elfelejtettem.
- Elfelejtettem fürdőruhát hozni - fordultam anya felé.
- Semmi gond, anélkül is jó leszel - mondta huncut mosollyal Niall.
- Nagyon vicces - szürcsöltem egyet a teámból.
- Nem gond, majd beugrunk útközben a plázába - beszélt anya.
- Abban mi is benne vagyunk, igaz Harry? - szólt Louis.
- Mi? - emelte fel a fejét az asztalról.
- Akarod látni Emily-t amint épp fürdőruhát próbál?
- Persze - mosolyodott el - ki nem hagynám.
- Teljesen felesleges, úgy sem tudok úszni - magyaráztam.
- Megtanítalak - mondta Harry, akinek nyílván már semmi baja nem volt.
- Nem hiszem, hogy menni fog, már kiskorom óta félek a víztől.
- Hát, majd mi is segítünk - szóltak a többiek.
- Hé fiúk, fogjátok vissza magatokat! - vette fel szigorú ábrázatát Dave.
- Khm...nem zavar, hogy a lányomról beszéltek? - Köszürülte meg a torkát anya.
- Elnézést Mrs. White - Hajtotta le a fejét Louis.
- Akkor srácok, fél óra múlva ugyanitt. Katie, te velem jössz! - parancsolt rá mindenkire.

* * *

   Leparkoltunk a plázánál. Az üzletben egy ruhaboltot vettünk irányba. Csalódottság látszott a fiúk arcán, amikor kiderül, hogy nem jöhetnek be:
- Újabb fél óra szabadfoglalkozás - szólt anya bájos hangján.
- Ez most komoly? - kérdezte meglepődve Harry.
- Igen, komoly - mondtam.
- Akkor húzzunk vissza a kocsiba chips-et enni - szólt Niall , majd sarkon fordultak és a kijárat felé siettek.
Hat furdőruha után kiválasztottam egy egyszerű kék darabot, majd visszamentünk a kocsiba a fiúkhoz.
Mind beültünk Dave furgonjába. Már épp elindultunk volna, de Katie-nek már megint volt valami problémája:
- Mami, pisilni kell! - nyafogott.
- Jól van, Emily menj be kérlek vele!
- Rendben, gyere tökmag!

* * *

   Másfél óra múlva már a tóparton voltunk. A nap sugarai a tó habjain játszadoztak. A kék égen bárányfelhők úsztak. A túlparton hegyek és fák sorakoztak, itt-ott házak feküdtek. Mindig is szerettem a természetben ülni, gondolkozni, olvasni vagy csak nézni ki a fejemből. A hely csodálatos volt. Az idilli képemet egy hangos kiáltás zavarta meg:

- Vízibomba!... - egy hatalmas csobbanást láttunk és Louis eltűnt a vízben.

Ha tetszett, iratkozzatok fel, pipáljatok! Írjatok komit, hideget, meleget elfogadunk. :)

3. fejezet

(Harry szemszöge)

Kicsivel később egy pohár vízzel tért vissza. A kezembe nyomta, majd leült velem szembe. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy ki ez a lány, de egyszerűen elvarázsolt.

- Ne haragudj, hogy is hívnak? - kérdeztem.

- A nevem Emily White. - mosolyodott el.

- Harry Styles - nyújtottam a kezem.

Szégyenlősen ő is ugyanezt tette, majd a kezét az enyémbe tette. Félénken a szemembe nézett aztán egy puha csókot leheltem a kezére.

- Örülök, hogy megismerhetlek - kúszott mosoly az arcomra.

- Én is - pirult el.

- Édes vagy amikor zavarba jössz - szóltam. Nem mondott semmit, csak meredten bámult maga elé.

- Ne haragudj.

- Nem haragszom, hozzak valamit a fejedre?

- Nem köszi, túlélem.

- De kérek valamit. Maradj itt.

Elindult a pulthoz, néztem távolodó alakját, de nem én voltam az egyetlen. Több taknyos kölyök is végigmérte őt. 

Egyikük leállította:

- Szia cica! - mondta, majd a fenekére csapott - Táncoljunk! - erősen megragadta a karját és a tömegbe húzta. 

Dühösen kirúgtam magam alól a széket és Emily-hez siettem.

- Eressz el! - próbálta leállítani.

- Ne kéresd magad szívi!

(Emily szemszöge)

- Engedj el! - kiálltottam.

Egy erős kéz megragadott és maga mögé rántott.

- Mondta, hogy engedd el, nem? - kiabált Harry és hátrébb lökte.

- Nyugi haver, nem tudtam, hogy van barátja.

- Legközelebb kérdezd meg! - és behúzott neki.

A srác elterült a földön. Az orrából szivárgott egy kis vér. 

- Normális vagy ember? - kérdezte, majd feltápászkodott.

- Gyere - súgta Harry, majd átkarolt és az asztalhoz vezetett.

Visszaültem a helyemre, aztán Harry közelebb húzta hozzám a székét és ő is helyet foglalt.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Igen, csak kicsit megijedtem - magyaráztam - köszi.

A kezén lévő vérfoltokat néztem, majd elővettem egy zsebkendőt.

- Add ide a kezed! Mióta ismered Liam-et? - kérdeztem, miközben a kezéről töröltem a piros foltokat.

- A gimiben ismerkedtünk meg. És te? 

- Én? Én ma találkoztam vele előszőr. Az apukája az anyukám barátja, a nyárra hozzájuk költözünk.

- Az jó, legalább sokszor találkozunk - mosolygott.

Louis hangját hallottuk a mikrofonból:

- Köszönjük, most tartunk egy kis szünetet.

Miután elhalkult a tapsvihar, lejöttek a színpadról. 

Mindenkinek hoztak inni:

- Harry, egy kávé. Emily egy Pepsi. - adta a kezembe Zayn.

- Oh, te vagy a Pepsi-s lány! - tett nagy felfedezést Harry.

- Igen okos vagy! - simogatta meg a fejét Niall - Ma már ásodjára jössz rá erre a tényre.

- Mi volt ez a balhé? - kérdezte Liam.

- Fura, de ő vigyázott rám és nem én rá - mondtam.

- Miért? Én józan vagyok, ma még nem ittam semmit - szólt Harry.

Ismét megjelent a kopasz, alacsony, pocakos férfi:

- Mi volt ez már megint? Mondtam, hogy nem akarok balhét. Látom fiam már jobban vagy - nézett Harry-re.

- Én teljesen jól vagyok!

- Akkor mehetsz te is énekelni! - sürgette.

felszaladtak a színpadra, most egyikőjük sem esett el.

- Ez egy saját számunk, reméljük tetszeni fog!

Shut the door
Turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this
Even though I try

Heart beats harder
Time escapes me
Trembling hands
Touch skin
It makes this harder
And the tears stream down my face

If we could only have this life
For one more day
If we could only turn back time

You know I’ll be
Your life
Your voice
Your reason to be
My love
My heart
Is breathing for this
Moments
In time
I’ll find the words to say
Before you leave me today

http://lyricstranslate.com

http://lyricstranslate.com

A szám  nagyon szép volt. Harry többször is rám nézett a dal alatt. Látszott, hogy a feje nem tisztult ki még rendesen.

Ha tetszett írjatok komit! Íratkozzatok fel! (Örülnénk neki (: )