12. fejezet

Hi!!! Megérkezett a következő rész, reméljük elnyeri a tetszéseteket! :) Jó olvasást!



Az biztos, hogy ezekkel soha többet nem megyek sehova!
Minden rendben volt addig, amíg mindenki megrendelte amit szeretett volna. Katie elment, hogy töltsön magának cola-t a gyenge papírpohárba, amit kapott és természetesen sikerült kilöttyentenie. Katie szokásához híven otthagyta. Ez még nem is lett volna akkora probléma, de Louis miután megkapta a rendelését az asztalunkhoz sietett, amikor megcsúszott a ragacsos üdítőitalon és hasra esett. Természetesen mindenki nevetésben tört ki. Niall-nak az a a vad ötlete támadt, hogy majd ő fölsegíti a földről, de nem úgy sült el, ahogy tervezte, hisz ő is a kemény padlón landolt.
- Kicsi a rakás- kiáltott Harry, majd rájuk ugrott. 
Mindannyian fájdalmasan felmordultak. Valahogy nem zavarta őket, hogy az egész étterem rajtuk nevetett. Zayn- nek  talán több esze volt,  hozott pár szalvétát.
Ezek után sietősen távoztunk.
Amikor haza értünk Niall közölte, hogy éhes, amin egyáltalán nem lepődtünk meg.
- Te mindig ilyen sokat eszel, Niall?- kédeztem.
- Nem, inkább te eszel keveset - szurkálta meg ujjával a hasamat.
- Ne aggódj, majd megszokod - szólt mosolyogva Zayn.
- Akkor mi lenne, ha csinálnánk valami ebédet? - néztem rá a srácokra.
- Rendben, csak Louis-t ne engedjük a konyha közelébe - javasolta Harry.
- Nem is akartam - duzzogott - úgy is találkozom Eleanor-ral. Csá! - viharzott ki az ajtón.
Katie inkább a tv-zést választotta a kényelmes kanapén, mig a többiekkel a konyhába mentünk és észleltük a Louis által végzett pusztítást. Úgy Látszik ne sikerült rendet raknia. Zayn elkerekedett szemmel nézte a felfordulást.
- Akkor... sziasztok - fordult sarkon és csak egy ajtócsapódást hallottunk.
- Hé, hova a picsába mész? - kiabált Niall az ablakból.
- Azt hiszem, meglátogatom Perrie-t. Jó szórakozást! - kacsintott.
- Eleanor és Perrie a fiúk barátnői? - kérdeztem.
- Igen, nem sokára biztos megismered őket, gyakran eljárnak ide - dőlt lustán a falnak Harry.
- Oké, úgyis itt leszek egész nyáron, jó lenne barátokat találni - főleg, most, hogy anya nincs itthon.
- Miért, mi nem vagyunk a barátaid?
- De, csak én értelmes barátokra gondoltam - cukkoltam őket.
- Tudom, Harry sosem volt normális - vigyorgott a szöszi.
- Te csak fogd be! - vágta tarkón a zöld szemű.
- Aúúú - simogatta meg a fájó területet.
- Jól van, most már próbáljunk meg rendet csinálni! - állítottam le őket szigorúan, majd megkerestem a seprűt.
A fiúk pedig a tisztítószerek után kutattak. Felsepertem a földről a muffin-nak nevezett kormot, miközben a fiúk a pultot próbálták letisztítani. Fél óra múlva már egész tűrhetően nézett ki a konyha és így nekifoghattunk az ebéd készítéséhez.
- Mit tudtok csinálni? Mit készítsünk? - néztem rájuk kérdő arckifejezéssel.

* * *

Katie már türelmetlenül várta, hogy megkóstolhassa művünket. Leültünk mi is a tv elé és enni kezdtünk.

- Hmm, ez finom lett - nyalta meg a száját - nyithatnátok egy éttermet. Az lenne a neve, hogy " Katie ". Én lennék a főnök, ti pedig a dolgozóim és macinak kellene öltöznötök... - magyarázott lelkesen.

- Jól van hercegnő, ahogy akarod - mosolygott Niall, majd elkezdte csikizni.

Katie aranyos nevetése töltötte be a szobát.

A délután többi részét a kanapén feküdve töltöttük, Disney maratont tartottunk. A harmadik film elindításakor már mindhárman nagyon untuk, így megkönnyebbültünk, amikor váratlanul megszólalt a csengő.

- Kinyitom! - pattantam fel.

- Megyünk mi is! - próbáltak ők is szabadulni.

Kinyitottam az ajtót. 

- Szia! - köszönt egy hosszú, barna hajú lány - Liam-hez jöttem, a barátnője vagyok.

- Oh, szia! Én Emily vagyok Dave barátnőjének a lánya - nyújtottam a kezem.

Halvány mosollyal elfogadta a gesztust. 

- Helló Sophie! - ért az ajtóhoz a két srác is.

- Liam még nincs itthon - mosolyogtam.

- Akkor megvárnám, ha nem baj.

Alig, hogy ezt kimondta Liam jelent meg mögötte, hátulról átölelte a derekát, majd édesen belepuszilt a nyakába. Sophia halkan felnevetett, megfordult és átölelték egymást.

- Menjünk be! - javasolta Liam.

Sophia nagyon szimpatikus lánynak tűnik, látszik, hogy Liam-mel nagyon szeretik egymást. Remélem sikerül vele összebarátkoznom.

- Hogy van az apukád? - bújt hozzá közelebb.

11. fejezet

Helló! Múlthét szombaton Bécsben voltunk az osztályunkkal, ezért nem volt új rész. Nagyon szép hely. Hajnali 4-kor indultunk, 8-kor már a csokigyárban voltunk. Utána Parndorf mesebeli utcáin sétálgattunk. Megnéztük a Schönbrunn-i kastélyt, majd a bécsi adventi vásáron fagyoskodtunk. A buszozást nagyon élveztük, leghátul ültünk, nagy buli volt. Nagyjából ennyi.

Hogy tetszik nektek az új album? Szerintünk nagyon, nagyon klassz lett. Büszkék vagyunk a fiúkra.  :)

De most már itt az új fejezet. Olvassátok el, reméljük tetszeni fog! Írjatok véleményt!!!!!




Másnap reggel hangos csörömpölésre ébredtem. Harry-vel egyszerre léptünk ki a szobáinkból.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom - rántottam meg a vállam.
Mindketten a zaj irányába indultunk. A konyhából füst áradt ki.
Louis hirtelen elszaladt mellettünk egy poroltóval a kezében:
- Nincs semmi gond, megoldom!
Rémülten néztünk egymásra, majd mindketten az idióta után szaladtunk. A füsttől nem láttunk semmit és próbáltunk nem levegőt venni, míg Louis el nem oltotta a tüzet.
- Haver te mi a frászt csinálsz? - köhögött Harry.
- Reggelit, egy kicsit megégett. Remélem nem lesz feltűnő.
- Te hülye vagy Louis! - mondtam - Nyissuk ki az ablakokat!
- Itt meg mi történt? - jött át a nappaliból Zayn és Niall is követte őt.
- Muffin-t csináltam. Kértek? - büszkélkedett Louis a tányéron lévő valamivel.
- Akkor ma a McDonald’s-ban reggelizünk - fordult sarkon Niall.
- Akkor én felébresztem Katie-t. Te meg próbálj rendet csinálni! - nevettem el magam.
Vicces, hogy ő a legidősebb és egyben a legbolondabb is.
Miután felébresztettem mélyen alvó kishugomat, rendbe szedtem magam. Kivasaltam hosszú, barna hajam és felvettem egy virágos, rövid, nyáriruhát. Átdobtam a vállamon a hajam, majd bekopogtam Katie-hez, hogy siessen és lementem a nappaliba. Amíg a többiekre vártam bekapcsoltam a TV-t. Kapcsolgattam a csatornák között, végül egy vígjátéknál álltam me. A béna poénok legalább elterelik a figyelmemet.
Vicces, hogy nekem kell a fiúkra várni, biztos többet törődnek a hajuk beállításával, mint én.
A gondolatmenetemet a telefonom rezgése zavarta meg. Anya az. A telefon kijelzőjén a zöld gombot  nyomtam meg.
- Szia anya! Hogy vagy?
- Élek.
- És Dave felébredt már?
- Nem, ég nem. Ti jól vagytok?
- Persze. Ne aggódj!
- Katie alszik még?
- Nem, már fenn van. Épp reggelizni készülünk.
- Rendben. Ugye feltaláljátok magatokat?
- Igen.
- Liam ma hazamegy. Pakolj össze, hogy be tudjon hozni pár dolgot!
- Oké.
- Nekem is szedj össze pár holmit kérlek.
- Rendben, de meddig akartok bennt maradni?
- Még nem tudom, legalább addig amíg Dave magához nem tér és tudom, hogy minden rendben van-e - halkan beszélt.
- Jól van - sóhajtottam.
- Vigyázzatok magatokra! Mondd meg Katie-nek, hogy puszilom! Szia!
- Szia anya! - a piros gombbal bontottam a vonalat.
Időközben a fiúk is megérkeztek. Niall Katie-vel a kezében.
- Induljunk! - ragadta meg a kilincset Harry.

* * *

Megérkeztünk a McDonald's parkolójába. Természetesen Niall volt az első, aki belépett Katie-vel a nyomában. Harry éss én kicsit lemaradtunk, erős karjával leállított.

- Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, de lenne kedved este eljönni velem valahova?

- Tessék? - lepődtem meg.

- Emily... - fogta meg puha kezével az enyémet -  Gyere el velem valahová este! - zöld szemeivel az én tekintetemet kereste, tisztán látszott rajtam a zavarodottság. Ujjaival lassan köröket írt le a kézfejemen.

 Most randit kért tőlem? Mit akarhat tőlem? Kétlem, hogy valami olyan lenne bennem, ami másban nincs.

És ott van az a srác, aki nagyon haragudhat rá, és érdekelne, hogy miért. Eddig az életem egész nyugodt volt és most lássuk csak: eljöttünk otthonról és beköltöztünk egy idegen házba, megismerkedtem egy rakat idiótával, az egyikkel még az esőben is táncoltam, majdnem megfulladtam, Dave kishíján meghalt és attól félek anyának lassan idegösszeroppanása lesz. 

Na jó, mégis mi baj lehet belőle? Egész kedves srácnak tűnik.

- Jó, rendben - húztam egy mosolyt az arcomra.

Kedvesen elmosolyodott ő is, majd a kezemnél fogva lassan megpörgetett.

10. fejezet

Sziasztok! Először is szeretnénk megköszönni a pipákat, feliratkozókat és a kommenteket! Nagyon örültünk neki! :) Jövőhéten megyünk Bécsbe, ezért sajnos nem lesz új rész, de megpróbáljuk minél hamarabb hozni.
Megérkezett a 10. fejezet, reméljük tetszeni fog!

-Nem kell ránk vigyáznod, nem vagyok olyan esetlen, mint amilyennek gondolsz!
Telefoncsörgés zavarta meg beszélgetésünket. Harry lustán a mobilja kijelzőjére pillantott. Idegesen rám nézett, majd gyors léptekkel kiviharzott a szobából. Megint várnom kellet rá. Néhány perc múlva utána indultam. Harry ingerülten beszélt:
- Most nem érek rá, később visszahívlak.
- Induljunk! - tolt ki a bejárati ajtón.
Harry gondosan bezárta az ajtót és újra a fekete autóban ültünk.
Elindultunk, de egy kicsivel később leparkoltunk és még épp ráláttunk a házra.
- Most mire várunk?- türelmetlenkedtem.
- Mindjárt megyünk, csak maradj csöndbe!
Percekkel később egy szürke terepjáró állt meg a ház előtt. Egy korunkbeli, szigorú ábrázatú, öltönyös srác szállt ki a kocsiból. Olyan volt, mintha egy akciófilmből lépett ki. Dühösen nyomkodta a csengőt.
- Ez meg kicsoda?
- Shhh...- csitított.
- Szerinted innen bármit is hall?
- Fogd be!
Meglepődtem a reakcióján, élesen fürkészte az alak minden mozdulatát. Mivel senki nem nyitott ajtót, az ablakon kezdett el kopogtatni.
- Gyere elő Styles! - kiabálta ingerülten - úgysem bujkálhatsz örökké, kis rohadék.
Nem adta fel egykönnyen, de kb. 10 perc elteltével leesett neki, hogy nem találja őt itthon és bosszúsan elhajtott.
Harry már nem szorította annyira erősen a kormányt. Nehézkesen kifújta a levegőt.
- Ki volt ez?
- Senki, ne törődj vele!
- Pedig nagyon idegesnek tűnt.
- Csak egy régi barát, hagyjuk!
Beindította az autó motorját és haza felé vettük az irányt.

* * *

Mégis mi folyik itt? Mit akarhatott ez az ember? Harry-t nagyon felzaklatta a dolog, így nem hiszem, hogy felhozom nála ezt a témát, de hátha a fiúk tudnak valamit.

Megérkeztünk, Katie és a srácok még a tv-t nézték. Az Oroszlánkirályt. Épp annál a résznél tartottak mikor Mufasa meghal. Katie hozzám szaladt:

- De jó, hogy itt vagy! Ezek már vagy öt perce bőgnek - mutatott nevetve a három fiúra.

- Skacok, nőjetek már fel! - kuncogott Harry is.

- Vacsoráztatok? - néztem a könnytengerben úszókra.

- Igen, anyukád nagyon finoman csinálja a spagettit - simogatta meg a hasát Niall.

- Akkor miért nem alszol még Katie?

- Nem vagyok álmos!

- Attól még aludnod kell, fáradt leszel holnap. Na nyomás!

- Jól van - szontyolodott el és durcásan felmászott a lépcsőn.

- Én azt hiszem elmegyek fürdeni - igazította meg rakoncátlan fürtjeit Harry.

Lassan én is Katie után indultam. Fogalmam sincs miért kellett Harry-nek ezt kijelentenie, úgy láttam senkit sem hatott meg nagyon a dolog. Nem tudom egyáltalán, én miért gondolkozom ezen, nagyon elegem van már ebből a napból. Harry halk léptekkel követett. Amikor mellém ért, finoman megsimította a hátamat, smaragdzöld tekintetét az enyémbe fúrta és rám mosolygott, majd elsuhant mellettem. Fura ez a fiú.

Katie már a pizsamáját húzta. 

- Fogat mostál?

- Igen, mostam... csíííz! - mutatta meg csillogó fogacskáit.

Bemászott az ágyba. 

- Dave bácsi meghalt?

- Dehogy halt meg, ne beszélj butaságokat! - ültem le mellé. - Dave jól van, csak most egy ideig kórházban kell maradnia.

Nem akartam őt nagyon megilyeszteni, így inkább nem részleteztem a történteket.

- Most már aludj!

- Oké - hunyta le a szemeit.

Az oldalára fordult és így próbált álomba szenderülni. Percekig néztem, ahogy forgolódik. Nehezére esett nyugton maradni. 

- Katie! - törtem ki. - Itt maradok, amíg el nem alszol.

- Anyu énekelni szokott nekem. Hol van most?

- Liam-el bent maradtak a kórházban. Az ajtón kopogtatott valaki.

- Alszik már? - lépett be az ajtón Niall.

- Amint látod még nem.

Megigazította szőke tincseit, majd ő is helyet foglalt Katie puha ágyán. Közel ült hozzám, túl közel. Combja érintette az enyémet, majd rám villantotta széles mosolyát. 

Katie látszólag nagyon örült az érkezésének. Közelebb mászott hozzá és megölelte.

- Énekelsz nekem? - kérdezte, majd aranyosan  kis ujjával megnyomta az orrát.

- Persze, Hercegnőm! Mit szeretnél hallani? - nyomott egy puszit puha arcocskájára.Tisztán hallatszódott az ír akcentusa. Érdekes, vicces és aranyos volt egyben.

- Mindegy csak énekelj!

* * *

Nem ismertem a dalt, amit énekelt, de Katie-re hatott Niall gyönyörű hangja és nem sokkal később már mélyen aludt.

- Köszönöm - suttogtam, majd halkan kimentünk a szobából.

- Nincs kedved megnézni velünk az Oroszlánkirály végét?

- Bocs - kuncogtam - de fáradt vagyok, majd máskor.

- Rendben, de a szavadon foglak.

Well you only need the light when it's burning low,
Only miss the sun when it starts to snow,
Only know you love her when you let her go...
Read more at http://lyricstranslate.com/hu/let-her-go-hagyd-%C5%91t-menni.html#LRPqMrdIiRY3czGH.99

Well you only need the light when it's burning low,
Only miss the sun when it starts to snow,
Only know you love her when you let her go...
Read more at http://lyricstranslate.com/hu/let-her-go-hagyd-%C5%91t-menni.html#LRPqMrdIiRY3czGH.99

Well you only need the light when it's burning low,
Only miss the sun when it starts to snow,
Only know you love her when you let her go...
Read more at http://lyricstranslate.com/hu/let-her-go-hagyd-%C5%91t-menni.html#LRPqMrdIiRY3czGH.99

9. fejezet

Sziasztok! Nektek is úgy tetszik az új klip, mint nekünk? Mi nagyon imádjuk. :)  ( írjatok véleményt! )
Megérkezett a 9. rész, olvassátok és ha tetszett, hagyjatok nyomot magatok után. Látjuk az oldalmegjelenítéseket és ehhez képest csak 1-2 pipát kapunk és ez nagyon elbizonytalanít. Írjatok légy szíves építő kritikát, mert így nem tudjuk mitől lehetne érdekesebb számotokra.



Szótlanul ültem az anyós ülésen és az ablakon át néztem a haza vezető utat. Harry-re kaptam a tekintetem, amikor egy kanyarnál rossz felé fordult.
- Itt jobbra kellett volna fordulni - tájékoztattam.
- Nem kellett volna - vigyorgott.
- Hová megyünk? - kérdeztem zavartan.
- Valahova.
- Ne hülyéskedj már, vigyél haza!
- Nyugi, haza viszlek csak teszünk egy kis kitérőt.
- Oké, de hova megyünk? - néztem kérdő arckifejezéssel a mellettem ülő fiúra, miközben a titokzatos hely felé tartottunk.
- Ne izgulj, majd meglátod - nyugtatott.
Ne izguljak? Egy sötét autóban tartok egy ismeretlen hely felé egy sráccal, akit alig ismerek. És ne izguljak? A kettesben töltött idők után nem hinném, hogy valahogyan ártani akarna nekem. De attól még egy cseppet sem vagyok nyugodt.
- Most félsz? - nézett rám gyönyörű, zöld szemeivel.
- Nem félek tőled - tagadtam a nyilvánvalót.
- Nem kell félned, Emily - tette a kezét a combomra.
- Inkább a kormányt fogdosd! - tettem arrébb a kezét.
Az út hátralévő részében hozzám se szólt. Nem is baj. Nem lett volna olyan ijesztő a dolog, ha közben be nem sötétedik. Próbáltam az árnyakból kivenni a dolgokat, de nem nagyon sikerült. Elég elhagyatott helyen lehetünk, ha nincs világítás. Harry hirtelen a fékre taposott, majdnem sikerült lefejelnem a műszerfalat.
- Jól vagy? Megérkeztünk.
- Igen, elárulnád végre, hogy hol vagyunk?
- Gyere! - csapta be maga mögött az ajtót, majd nekem is kinyitotta.
- Bízz bennem! - próbálta megfogni a kezem.
- Nem bízom - utasítottam el hidegen.
A sötétben is láttam önelégült mosolyát. Lassan elindult, én pedig követtem. Egy fehér ajtó előtt állt meg, majd feltehetően a kulcsai után kezdett el kutakodni a zsebében. A kulcsot a zárba illesztette, elfordította és betessékelt az ajtón. Felém fordult, hatalmas alakjával egyre közeledett hozzám. Komoly tekintetét az enyémbe fúrta. Ijedtemben hátrálni kezdtem míg nem a falnak ütköztem. Meglepődtem amikor Harry átnyúlt a fejem felett a kapcsolóért. Világos lett... az előszobában?
- Hol vagyunk- kérdeztem.
- Ez az én házam - tette le a kulcsait, majd a lépcsőhöz ment - mindjárt jövök.
Felment az emeletre és otthagyott. Néhány percig egy helyben vártam, hogy visszajöjjön. Nem értem, hogy miért hozott  ide és mit akar az emeleten? Nem sokkal később meguntam a várakozást és felfedező útra indultam. Beléptem egy sötét helyiségbe, felkapcsoltam a villanyt. A szoba egy fiúhoz képest elég rendezett volt. A nappaliban volt egy bézs színű kanapé hozzá illő párnákkal. A fehér falak mellett fekete szekrények álltak. A polcok tele voltak könyvekkel. A szoba közepén egy üvegasztal állt, rajta egy kopott mappa. Minden rendezett volt. Nagyon jól nézett ki! Biztosan nem egyedül él itt. A falon több kép is lógott, szebbnél-szebb festmények, tájképek, a szemem mégis egy kis képen akadt meg. Harry és a családja. Egy karácsonyi fotó.
Mindenki mosolyog. Harry körülbelül 6-7 éves lehet rajta. A huncut mosolya semmit sem változott. Egy sötét hajú kislánnyal karolják át egymást. Valószínűleg ő lehet Hannah. A karácsonyfánál feltehetően a szülei próbálták befejezni a díszítést. A hangulat olyan felhőtlennek tűnt.
Harry halk lépteit hallottam közeledni. Megállt az ajtóban, magamon éreztem szúrós tekintetét. Felé fordultam, kissé zavartan nézhetem, amikor megláttam Harry meztelen felsőtestét. Szemeim tovább időztek kidolgozott testén, mint az illő lett volna. Csessze meg, elpirultam! Magam is meglepődtem, mit váltott ki váltott ki belőlem a látvány. Gyorsan visszakaptam a tekintetem a meghitt fényképre.
- Tetszik? - hallottam rekedtes hangját.
- Tessék?
Ez az önelégült hülye...
- A kép. Miért, mire gondoltál?
- Mi? Semmire. Nagyon jó kép. Ők a szüleid?
- Igen - lépett közelebb hozzám- ő pedig Hannah mutatott a nővérére.
- Nagyon szép ez a kép, de nem vennél fel valamit?
- Miért, zavar? Csak át akartam venni a pólómat. Ma este nálatok alszom, nem hagylak titeket egyedül.

8. fejezet

  Sziasztok! Bocsi a kihagyásért, de a suli miatt nagyon el vagyunk havazva. Múlthéten volt a gólyaavatónk, nagyon gáz volt, de a végén már egész jól éreztük magunkat. Gólyaműsort kellett előadnunk, hupikék törpikének öltöztünk. Kifestettek minket kékre (krétával!), de a végén nyertünk pizzát. :)
Itt a 8. fejezet, reméljük tetszeni fog! Hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást!




- Dave... - kezdte a könnyeivel küszködve.
- Mi történt Dave- vel? - ijedt meg Harry is.
- Dave...autóbalesetet szenvedett...bemegyek a kórházba - indult meg az ajtó felé.
- Várj, ilyen állapotban nem vezethetsz! -szóltam.
- Majd én vezetek - ajánlotta fel Harry.
- Rendben, köszönöm.
- Várjatok, én is megyek - kiáltotta Liam, aki zaklatottságában majdnem leesett a lépcsőről.
Mind egyszerre próbáltunk kitódulni az ajtón.
- Várjatok! - torpantam meg.
- Mi az? - kérdezte ingerülten anyu.
- Mi lesz Katie-vel? Valakinek vigyáznia kell rá!
- Majd mi vigyázunk rá, menjetek csak! - fogta meg a rémült kislány kezét Zayn.
Gyorsan beültünk Harry autójába. A percek múlása örökkévalóságnak tűnt, bár jelentősen túlléptük a sebességhatárt. Imádkoztam, hogy ne találkozzunk egyetlen egyenruhás fazonnal sem.

* * *

Mindenki gyorsan becsapta maga mögött a kocsiajtót.

A kórházban a recepciós nő eligazított minket. Dave a sürgősségin feküdt. Anya és Liam egyből letámadták az orvost, aki együttérzéssel nézett ránk, ami nem volt nehéz , mert szinte naponta ilyen dolgokkal kellett szembesítenie a hozzátartozókat. Kettőjükkel közölte a híreket Dave állapotáról. Harry és én az arckifejezésükből próbáltuk kideríteni, hogy túl van- e az életveszélyen. Kissé megnyugodtam amikor anya arcán pillanatnyi megkönnyebbülés látszott. Elillant ez az érzés, amikor anyán újra zaklatottság lett úrrá. A doki újabb és újabb ajtókon át távozott a folyosón, míg anya zokogva ült le egy székre. Liam-en látszott, hogy nagyon erősen próbálja visszatartani az érzéseit. Lassan felénk sétált, könnyeitől csillogó szemeibe néztem.

- Túl van az életveszélyen... - nyelt egy nagyot - de... kómában van, eltört pár bordája, agyrázkódása van... és eltört a bal keze - a végén már sírásban tört ki.

Harry együtt érzően megveregette a vállát, én pedig megöleltem, majd anyához rohantam és megismételtem ezt a gesztust. Nem szóltam semmit, nem volt szükség szavakra. Sokáig úgy maradtunk, míg egy alacsony, undok nővér ki nem lépett a kórteremből.

- A 18 év feletti családtagok bemehetnek pár percre! - morogta.

Harry-vel megint kettesben maradtunk.

- Jól vagy? - ült le mellém.

- Én jól vagyok, anya miatt aggódom. Nem akarom, hogy újra elveszítsen egy olyan embert, akit az életénél is jobban szeret.

- Micsoda? Ezt hogy érted?

- Az apám egy szemétláda. Elhagyott minket, anya már terhes volt Katie-vel, amikor egyik napról a másikra lelépett, eltűnt. Még egy levelet sem hagyott.

- Nagyon sajnálom! - fogta meg a kezem együtt érzően, amivel láthatóan zavarba hozott.Furcsa volt, de jól esett, hogy ő törődött velem.

(Harry szemszöge)

Meglepő, de nem húzta el a kezét. Ez jó jel. Bár lehet, sőt biztos, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy közeledjek felé. Látszott Emily-n, hogy mennyire megviselt, de nem feltétlenül Dave miatt, hanem a múltbeli dolgoktól. Habár erősen próbálta leplezni.

- Ne haragudj, nem kellett volna rá kérdeznem.

- Semmi baj már régóta nem érdekel. És milyen a te családod? - erőltetett egy műmosolyt az arcára. 

- Velem semmi ilyen nem történt. Van egy nővérem Hannah, nagyon kedves csak túl sokat beszél. Szeretném, hogyha majd megismernéd. Az anyukám nővér, apa pedig ügyvéd, így nem sokat vannak otthon.

Anne és Liam kiléptek a kórteremből, nagyon kétségbeesettnek tűntek... nem csak tűntek, azok is voltak. Anne bizonytalan léptekkel közelített meg minket.

- Menjetek, csak nyugodtan haza, mi itt maradunk. Vacsorát találtok a hűtőben. Nyugtassátok meg Katie-t és feküdjön le időben!

- Rendben, ne aggódj! - engedte el a kezemet és újra átölelte Anne-t.

(Emily szemszöge)

                                   

* * *

                                                                       

Harry kinyitotta Range Rover- ének ajtaját és betessékelt a fekete kocsiba.

7. fejezet

Hi! Itt a 7. rész, olvassátok, írjatok komit, pipáljatok! Ha tetszett íratkozzatok fel! (Feldobnátok a napunkat :) )

( Harry szemszöge )

  Már korán reggel elindultam Liam-hez. Ma próbálunk a srácokkal, de nem ez volt az egyetlen ok, hogy ilyen hamar megérkeztem. Újra látni akartam Őt.

Lassan sétáltam végig a folyosón, a konyhában csak Mrs. White-ot találtam.

- Jó reggelt Mrs. White!

- Szia! Nyugodtan szólits csak Anne-nek - mosolygott.

A mosolya Emilyt juttatta eszembe. Még soha nem kötötte le egy lány ennyire  figyelmemet.

- Rendben.

Liam lépett be az ajtón.

- Hali, nincs még túl korán? - kérdezte a haját igazgatva. 

- Hol van Emily? - kérdeztem tőle halkan, hogy Anne ne hallja. Kínos lenne.

- Akkor ezek szerint, nem is miattam jöttél - húzta fel a szemöldökét. - A patakhoz ment.

- Kössz - húzódott egy idióta mosoly az arcomra.

*  *  *

( Emily szemszöge )

  Becsuktam a könyvet és lettettem magam mellé a fűbe. Figyeltem a siető habokat, elmerengtem a szerelmes könyvsorokon. Nem igazán hiszek a szerelemben ,de így valóságosabbnak tűnik ez az érzés.

Halk lépteket hallottam magam mögött. Azonnal hátra fordultam, megkönnyebbultem, amikot Harry-vel találtam szembe magam.

- Oh, szia! - fordultam vissza.

- Megijesztettelek? - mosolygott édesen és helyet foglalt mellettem.

- Egy kicsit - valottam be.- Mit csinálsz itt?

- Csak keresni akartam egy nyugis helyet - mondta miközben letépett egy fűszálat.

- Akkor én inkább megyek - megfogtam a könyvem és feltápászkottam a földről.

- Ne, maradj! - ragadta meg a kezem.

Kicsit furcsáltam a dolgot, lehet, hogy megint ivott? De nem tűnt részegnek, így visszaültem mellé.

Vonakodva elengette a kezem, fura, hogy mindig ilyen furán mosolyog rám.

- Mit olvasol? - nézett az ölemben fekvő könyvre.

Egy pillanattal később már az ő kezében volt. Belelapozott, elolvasott pár sort, majd ismét idióta mosoly húzódott a szájára. Azonnal kikaptam a kezéből, amikor leesett, hogy én mit olvastam a könyvben.

- Hé, pedig épp egy pikáns résznél tartottam! - panaszkodott. - Nem is gondoltam volna, hogy ilyeneket olvasol. 

- Miéert, mit gondoltál?

- Semmit - mondta sejtelmes mosolyával - Voltál már szerelmes? - kérdezte kertelés nélkül.

- Nem, még soha. Nem hiszek a szerelemben. És te? - tereltem a témát.

- Igen, azt hittem, hogy ő is viszont szeret, de csak kihasznált. Csak a pénzemre utazott.

  Reggel óta borus volt az ég, így nem ért meglepetésként, amikor az eső cseperegni kezdett.

- Indulnunk kellene - nézett az égre Harry.

Összerezzentem amikor az ég egy hatalmasat dörgött. Gyorsan felpattantunk és haza vettük az irányt. Siető léptekkel haladtunk az egyre sűrűsödő villámcsapások alatt. Futni kezdtünk, amikor az eső egyre jobban zuhogott. Egy picivel később a ruhánk már teljesen vizes volt. 

Harry nevetve megállt, két kezét a térdére tette. Nehézkesen kapkodta a levegőt:

- Most már felesleges sietnünk - szólt, majd megrázta "enyhén" vizes fürtjeit. - Mért nem süt inkább a nap?

- Én szeretem az esőt - húzodott egy mosoly az arcomra.

-You are my sunshine                                                              Te vagy a napfény
  My only sunshine. - kezdett énekelni.                                     Az édes napfény

Néha komolyan elgondolkodom rajta, hogy teljesen normális- e.
- Táncolj velem, Emily! - nevetett.
- Mi? - kérdeztem ényhén meghökkenve. - Hülye vagy?
- Táncolsz velem? - nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.
- Komolyan?
 
- You make me happy                                                              Te éltetsz engem
  When skies are gray.                                                              Ha bús az ég

Folytatta, majd megfogta a kezemet és próbált táncra bírni.

- You'll never know, dear,                                                         Tán meg sem érted   How much I love you.                                                             Hogy úgy szeretlek  
   Please don't take my sunshine away                                        Mint a földet fönt az ég   
   The other night, dear, - énekelt rekedtes hangján.

  Édesen nézett ki, vizes hajával és a hülye elbűvölő mosolyával, aminek nem tudtam ellenállni. Vészesen közel húzott magához és próbált irányítani lépteivel. Ügyetlenül lassúzni próbáltunk.
- Jól táncolsz - mondtam mosolyogva, miközben esőcseppek folytak végig az arcomon.
- Köszönöm, még a nagypapám tanított meg. Szerinte egy igazi férfinak illik tudni táncolni.

*  *  *

  Csurom vizesen nevetve szaladtunk be az ajtón. Próbáltunk gyorsan megszabadulni saras cipőinktől, amikor anya idegesen az előszobába rohant. Kapkodva a táskájába dobálta kulcsait és az iratait.

- Anya, mi a baj? - kérdeztem kétségbeesetten.

Belinkelkeljük nektek a történetben szereplő számot, nekünk nagyon tetszik.

zene 

6. fejezet

  Megérkezett a kövi rész. Olvassátok, írjatok komit, minden kritikát szívesen fogadunk. :) Ha tetszett pipáljatok!



- Nem megyek be a vízbe! - tiltakoztam.
- Ne félj, nem lesz semmi baj! 
- Kösz, de nem akarok.
- Azon kívül, hogy ma beledobtunk a vízbe, mi okozott ekkora traumát? - kíváncsiskodott.
- Semmi - vágtam rá. Senkinek nem akartam beszélni gyermekkorom szörnyű élményéről.
- Emily - bátorított kedvesen.
- 6 éves lehettem, amikor az unokatestvéremmel egy befagyott tavon szánkóztunk, a jég túl vékony volt  és beszakadt alattunk.
- Nem hagyom, hogy bajod essen. Na gyere! - ragadta meg a kezemet, majd a vízbe vezetett.
Lassan lépdeltünk az iszapos talajon. Addig mentünk míg a víz a vállamig nem ért.
- Na, figyelj! - beszélt.
Aranyos magyarázta mit kellene tennem, majd a saját kezeimmel mutatta be a gyakorlatot. Ezt jó párszor megismételtette velem, aztán áttértünk a lábakra. Harry úszott pár métert, hogy bemutassa a mozdulatot.
- Fogd meg a kezem és csináld utánam! - mosolygott.
Félénken követtem utasításait. Ügyetlen voltam és ezt mindketten tudtuk, de Harry nagyon türelmes volt. Hosszú gyakorlás után már egész jól ment.
- Látod, megy ez - szólt vidáman, majd elengedett és szabad útnak indított. Nem túl sokáig úsztam, de nekem ez is nagy élmény volt.
 - Sikerült! - úszott oda hozzám és átölelt, egy pillanattal később feszülten elhúzódtunk egymástól.
- Mit csináltok fiatalok? - szólt Louis hangja a partról.
- Megtanítottam úszni - próbálta menteni a helyzetet Harry.
- Ügyes vagy haver! - kiáltotta ironikusan Louis - Gyertek inkább pizzát enni! 
- De ha nem kell megeszem - ajánlotta fel Niall.
  Kimásztuk a most már kellemes vízből. Felmentünk a hajóra. Evés közbe kiderült, hogy Niall és Liam csapata 3:1-re győzött csocsóban. Katie duzzogva ült az asztalnál.
- Mi a baj? - kérdeztem miközben egy szelet pizzát falatoztam.
- Vesztettünk - panaszkodott.
- Kaja után játszunk egy visszavágót, rendben? - ajánlotta fel Harry.
- Oké! - örvendezett Katie.
Ebéd után mindenki a játékterembe vonult. 
- Én Katie -vel és Emily -vel leszek - jelentette ki Harry.
- Te tudod öregem - fogta meg a vállát Zayn.
Egyetértettem Zayn -el, nem hiszem, hogy Harry jól döntött.

* * *

  Mondanom sem kell, hogy a fiúk nyertek, méghozzá 4:8 -ra. Katie ehhez képest (talán, mert több szerepet  kapott a játékban) egész jól érezte magát. Sőt még egy gólt is szerzett a csapatnak.

(Harry szemszöge)

- Gól! - örömködött Katie.

  Elbűvölő volt akárcsak a nővére. Mint már említettem Emily egyszerűen elvarázsolt. A gyönyörű szemei, a haja, a mosolya, a nevetése. Annyira ártatlan. Az eddigi lányok akiket ismertem, mind számító libák voltak. Én voltam nekik a "szexi rosszfiú". Érthető, hogy csak a szexre kellettem. Velük nem lehetett beszélgetni semmi értelmesről, csak a ruhákról, cipőkről. Mindennapos program volt a vásárlás. Ki nem állhattam, amikor azt mondták: "ezt akarom, azt akarom". Azt akartam, hogy csak engem szeressen és ne a pénztárcámat. Emily viszont nem ilyen. Kiszámíthatatlan. Egyszer elpirul egy kézre adott csóktól, máskor ridegen elutasít. Nem ugrik egyből a karjaimba. Játszadozik velem? Egyszerűen elbűvölő.

(Emily szemszöge)

 

  Már kezdett sötétedni, amikor Niall -t hívta az anyukája. Szerette volna már látni a fiát, mert már vagy két napja nem hallott róla semmit. Nem sokkal később Dave mindenkit hazafuvarozott, mert anyuci szava szent és sérthetetlen. Az igazat megvallva örültem, hogy végre eltüntek. Félre értés ne essék bírom őket, de eléggé fárasztóak.