15. fejezet

Sziasztok! Bocsi, hogy eltűntünk, de a szünetben sem hagytak minket nagyon pihenni. De most már itt a 15. rész. :) Reméljük elnyeri a tetszéseteket!

( Harry szemszöge )

Kétségbeesve néztem körül valami fegyver után kutatva. Nagy nehezen kirángattam a mellettem heverő élettelen testből a vértől vöröslő késemet.

- Ne is próbálkozz! - hallatszott vérfagyasztó nevetése.

Lövés visszhangzott a lakásban. A lábam elé lőtt. Vagy nagyon béna, vagy csak élvezi az idióta játékait.

Egy utolsó lehetőségem maradt, ha eltalálom a késsel. Nagy lendülettel felé dobtam. Fájdalmasan jajdult fel, a combját találtam el. Gyilkos pillantást vetett rám. Ennyi...végem. Nem halhatok most meg, nem így!

Lassan becsuktam a szemem, hallottam, ahogy újra kibiztosítja a pisztolyt. Vártam, hogy a fájdalom belém hasítson, vártam a halálra.

Hangos zajt hallottam, valaki van itt rajtunk kívül. 

- Te meg mit csi...? - hallottam egy ismerős hangot, majd egy erős ütést és egy koppanást.

Kipattantak a szemeim. Tom volt az egy baseball ütő kíséretében.

- Megőrültél?! Mondtam, hogy ne gyere ide egyedül - kiabált mély hangon.

- De hát, majdnem megölte Dave-et!- érveltem.

- És mit akartál csinálni, kinyírod? Ha meghal, nem tud fizetni. Sőt, te is meghalhattál volna, ha nem jövök már rég halott lennél.

- Kössz!

- Ne köszönd, ha megdöglesz, nem lenne, aki behajtsa a tartozásokat.

Lassan feltápászkodtam a holttestek közül.

- Ugye a haverjaid nem sejtenek semmit? 

- Ne aggódj, gondoskodom róla, hogy ne derüljön ki semmi - biztosítottam.

- Te is hallod?... Szirénáznak.

- Valaki kihívta a rendőrséget.

Hallottam, ahogy közelednek az autók és erősen lefékeznek a ház előtt.

- Húzzunk innen ! - kiabálta.

- És mi lesz ezekkel? - mutattam a vértócsákban fekvőkre.

- Erre nincs időnk, menjünk! - sürgetett.

Mindent otthagyva menekültünk, Tom vezetett a hátsó kijárat felé. Az ajtóban csak annyit mondott:

-  Váljunk szét!

Kissé rémülten futottam tovább, nem ez volt az első alkalom, hogy menekülnöm kellett. Néhány perc múlva Tom teljesen eltűnt a látókörömből. Neki biztosan sikerül meglépnie, már régóta körözik, de eddig még mindig megúszta.

Ne sokkal később már éreztem, ahogy fáradok. Keresnem kell egy helyet, ahol pihenhetek egy kicsit. Egy sötét sikátor falai közt húztam meg maga. Izzadt homlokomról törölgettem a verejtéket. Előkotortam a zsebemből a telefonomat, hogy megnézzem az időt. Tudtam, hogy el fogok késni, de nem gondoltam, hogy ennyire. A kijelző 21 óra 4 percet mutatott.

- Csessze meg!

Ezek után biztos, hogy szóba se áll velem.

* * *

Megigazította az itt-ott szakadt és gyűrött ruhámat, majd áttértem kócos fürtjeimre. Habozva megnyomtam a csengőt. Emily nyitott ajtót, de amint meglátott, be is csapta.

- Emily, várj! - kiabáltam.

- Húzz innen! - kiabálta vissza.

Újra nyomkodni kezdtem a csengőt, egészen addig, amíg Liam ajtót nem nyitott. 

- Mi történt veled? És hogy nézel ki? - nézett végig rajtam.

- Beszélnem kell Emily-vel, engedj be! - sürgettem.

- Hol voltál? - kérdezte ingerülten.

14. fejezet

Sziasztok! Megérkezett a 14. rész, reméljük tetszeni fog! Hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást! :)


- Menjünk ki a parkba játszani! Olyan szépen süt a napocska - mondta mosolyogva Katie.
- Rendben - sóhajtottam. Legalább kiszellőztethetem a fejem - Jöttök ti is? - néztem rá a szerelmespárra. Őszintén reméltem, hogy ők is velünk tartanak. Semmi kedvem nem volt Katie-vel fogócskázni. Talán a játszótéren találunk neki, vele egykorú barátokat.
- Persze, hogy elmegyünk. Igaz Liam? - Sophie  nagy lelkesedéssel beszélt hozzá.
Sophia kifinomult lány volt, furcsának éreztem, hogy kitört belőle ez a szeleburdi kislány.
Liam fáradtan felállt, látszott, hogy nincs kedve ehhez, de úgy tűnt bármit megtenne, hogy barátnőjét mosolyogni lássa. Karjait a lány dereka köré fonta és egy puszit nyomott a homlokára.
- Induljunk!

* * *

Katie valahogyan rávette Liamet, hogy együtt játsszon vele és a többi gyerekkel. Sophia-val leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk. Liam-ről, a bandáról, a zenéjükről és rengeteg csajos dologról. Igazán kedves lány, látszott, hogy próbálta elterelni Liam figyelmét Dave-ről és Liam ezt értékelte is.

* * *

A ruháim között válogattam. Nincs túl sok alkalmi ruhám, de így is nehezemre esett választani. Kiválasztottam egy nem túl rövid, vörös ruhát. Egy kis táskába dobáltam bele a fontosabb dolgokat. Valahogy nem töltöttem annyi időt a készülődéssel, mint általában. Feldobtam egy egyszerű sminket, hosszú hajamat oldalra fontam. Felvettem egy fekete magassarkút és lementem a lépcsőn.

Liamék még elvitték Katie-t fagyizni, így egyedül maradtam. Rémisztő volt egyedül ebben a hatalmas házban.

A konyhapulthoz ültem és vártam, hogy Harry megérkezzen. A telefonomat böngésztem, örültem amikor elolvastam a barátaim üzeneteit. Mostanában nem nagyon néztem rá a telefonomra, aggódtak, hogy nem válaszoltam. Megírtam, hogy jól vagyok, hogy hiányoznak és, hogy később majd beszélünk.

Már negyed 9 és Harry még sehol. Többször kinézte az ablakon. Az nem lehet, hogy átvert!

( Harry szemszöge )

Nem nyitott ajtót senki. Megpróbáltam betörni. Többszöri próbálkozás után végre sikerült.

Ezt nem fogja megúszni, ha kell a két kezemmel nyírom ki. Paul sosincs egyedül, mindig vele vannak a talpnyalói. Szorosan szorítottam a zsebemben a kést. Paul könyörtelen, bárkit megöl, aki az útjába kerül. A csatlósaival együtt az utamba állt.

- Ejnye Styles, megmondtam, hogyha még egyszer ide tolod a pofád, ki leszel nyírva! - egy ördögi mosoly húzódott a képére.

- Az egyetlen, aki meg fog dögleni, te leszel! - szinte köptem a szavakat - Miért Dave-vel csináltad ezt? Engem akarsz, nem igaz?

- Ez csak egy figyelmeztetés volt, ha vele meg tudtam tenni, veled is végezhetek. Meg fogsz halni!

- Ha megölsz, azzal nem intézed el a tartozásodat. Tom emberei el fognak jönni érted!

- Így gondolod? Próbáljuk ki!

Paul intett az egyik emberének, aki öklét az arcom felé lendítette. Látszott, hogy amatőr volt a srác, mert megelőztem és egy hatalmas ütéssel a földre terítettem. Ezúttal két alak próbált megközelíteni. Egy erős ütést mértem az egyik pasi gyomrába. A másik fejét könyörtelenül a falba vertem. Elégedetten néztem, ahogy fájdalmában összegörnyed. Egy pillanatig rá figyeltem, így váratlanul ért amikor a következő ember keze ököllel az arcomba ütött. Hirtelen a földre estem. Előrántottam a késem és a támadóm

hasába szúrtam.

Paul egyedül maradt, élvezettel nézte a fájdalmat az arcomon. Vészjóslóan rám mosolygott, majd hátulról előkapta a fegyverét, rám szegezte és kibiztosította.

- Most meghalsz, Styles!

13.fejezet

Sziasztok! Meghoztuk az új részt, ha tetszett hagyjatok nyomot magatok után! :) 
Boldog Karácsonyt mindenkinek!
Kellemes olvasást!!!


- Nincs túl jól...de mielőtt eljöttem magához tért. Tudtunk egy kicsit beszélgetni...még ilyenkor sem veszik el a humorérzéke - látszott egy pillanatnyi mosoly az arcán.
- Ez nagyon jó hír - szóltam kedvesen, majd mind a nappaliba mentünk.
- Anne azt mondta, hogy maradjak itthon, szólni fog, hogyha van valami.
Liam látszólag nagyon szörnyen érezte magát, Sophia nyugtatni próbálta őt.
- Biztos nem lesz semmi baj.- simogatta meg a hátát.
- Mi most elhúzunk - Niall együtt érzően megveregette a vállát.
- Emily, kikísérsz minket? - szólt Harry.
- Persze - mondtam és követtem őket.
 A kapunál mind megálltunk.
- 8-ra itt vagyok érted, vegyél fel valami csinosat! - tájékoztatott Harry.
- Megint nem árulod el, hogy hova megyünk?
Pimaszul rám mosolygott:
- Meglepetés.
- Hát jó - túrtam bele a hajamba.
Ha ki kell öltöznöm, akkor valószínű, hogy olyan helyre visz, ahol emberek is vannak. De előtte ki kell derítenem, hogy ki volt az az alak.
Niall zavart arckifejezéssel hallgatta beszélgetésünket.

(Niall szemszöge)

Most randizni hívta Emily-t? A francba! Tudtam, hogy előbb kellett volna lépnem. Tudom, hogyha Harry-nek megtetszik valaki, azt előbb-utóbb úgyis megszerzi, Habár nemigen voltak hosszú, komoly kapcsolatai.

Mindig csak a hülye libák tapadtak rá, így érthető, hogy csak az egy éjszakás kalandok híve. Emily-vel biztos szerencséje lesz, habár elég makacsnak tűnik. Nem lesz könnyű dolga.

Emily olyan elbűvölő és gyönyörű, ugyanakkor titokzatos is. Nem tudom elképzelni Harry mellett.

Emily bájos hangja zavarta meg a gondolatmenetemet:

- Akkor este. Sziasztok! - néztük, ahogy visszasétál az ajtóhoz,megállt, mosolyogva integetett.

...

- Randizni fogtok? - kérdeztem az kocsiban ülve.

- Igen - felelt lazán. 

- És hova viszed őt?

- Vacsorázni megyünk csak ő még nem tudja.

- Szuper- mondtam kedvtelenül - Vigyél neki virágot!

- Ez jó ötlet, soha nem vittem még senkinek virágot... anyukámon kívül. Ő valahogy más, mint a többi lány, akikkel eddig találkoztam.

- Tudom - csúszott ki a számon.

- Ezt meg hogy érted? - arcán zavarodottság látszott.

- Sehogy, csak egyetértettem - próbáltam elkerülni egy kínos beszélgetést. Nem jöhet rá, hogy nekem is tetszik Emily. Ki kell őt vernem a fejemből! - Szóval, ezúttal komolyak a szándékaid?

- Nem tudom, majd meglátjuk - úgy válaszolt, mintha nem is érdekelné, teljesen máshol járt az esze.

Jó lenne, ha nem keveredne megint valami bajba.

- Holnap próbálunk? Van egy új dal ötletem - tereltem a témát.

- Nem tudom, ez Liam-en múlik.

- Rendben, hagyjunk neki egy kis időt.

* * * 

(Emily szemszöge)

Katie lelkesen mesél Sophiá-nak:

- Megmutassam a babáimat? A kedvencem Melanie. Szép szőke haja van, mindig megfésülöm. Most nagyon összevesztek Molly-val.

Soph kétségbeesetten nézett ránk, miközben Katie a szobája felé rángatta.

Liam-mel kettesben maradtunk, most már rákérdezhetek Harry zűrös dolgaira, bár nem biztos, hogy ő tud valamit.

Katie butaságai néha nagyon jól jönnek.
A távirányítóért nyúltam és kikapcsoltam a tv-t, majd egyszerűen neki szegeztem a kérdést:
- Figyelj, nem vetted észre, hogy Harry furcsán viselkedik?
- Ezt most miért kérdezed?
- Tegnap esten amikor Harry-nél voltam...
- Várj! Te Harry-nél voltál? Nem szokott sűrűn lányokat hazavinni, inkább máshol intézik a dolgot - vágott közbe.
Liam-nek leesett, hogy túl sokat mondott. Nem baj, legalább tudom, hogy mire számítsak.
Várjunk csak, ő azt hiszi, hogy mi...
- Ti nem is...? - nézett rám zavartan.
- Nem! - vágtam rá döbbenten.
Nem hiszem el, hogy ezt feltételezi rólam! Szúrós tekintetemből Liam rájött, hogy ez a feltételezés kicsit rosszul esett.
- Ne haragudj! - kért bocsánatot.
- Hagyjuk! Szóval tegnap, amikor Harry-nél jártam először kapott egy furcsa telefonhívást, aztán kilökött az ajtón és a kocsiból láttuk, hogy egy srác szinte betöri Harry házának ajtaját. Nagyon dühösnek tűnt. De amikor rákérdeztem, nem akarta elárulni, hogy ki ő - hadartam.
- Vannak ilyen zűrös ügyei, de nekem sem mond semmit. Csak meg kell szoknod. Ez egy teljesen más énje.
Ebben az évben már kétszer hoztuk ki az őrizetből, de nem adott magyarázatot. Párszor monoklival jött haza és néha eltűnik pár napra. Mikor a fiúkkal utána akartunk járni a dolognak, majdnem nekiment Zayn-nek.
Teljesen nyugodtan mondta ezeket a dolgokat Liam. Neki ez már hétköznapivá vált, de nekem ez ne ennyire egyszerű, hisz én egy nyugodt kisvárosban nőttem fel, ahol ritkán történtek ilyen krimitörténethez hasonló dolgok. Hogy kerülhetett ilyen veszélyes helyzetbe? És egyáltalán mi ez az egész? Ezek után egyáltalán nem érzem magam biztonságban Harry közelében.
- És szerinted... ártana nekem? - most már komolyan nem tudom mit gondoljak.
- Hidd el, soha nem sodorna szándékosan bajba. De miért fontos most ez?
- Harry elhívott valahova ma este, de még azt sem mondta el, hogy hova.
- Biztos csak meg akar lepni, ne félj! De ha bármi hülyeséget csinálna, csak szólj nekem!
- Rendben, köszi - mosolyogtam.
Egyáltalán nem nyugtatott meg Liam látszati kedvessége.
Katie nevetése egyre közelebbről hallatszott. Nagy meglepetésemre Soph is vele nevetett. Úgy látszott élvezte Katie társaságát.

12. fejezet

Hi!!! Megérkezett a következő rész, reméljük elnyeri a tetszéseteket! :) Jó olvasást!



Az biztos, hogy ezekkel soha többet nem megyek sehova!
Minden rendben volt addig, amíg mindenki megrendelte amit szeretett volna. Katie elment, hogy töltsön magának cola-t a gyenge papírpohárba, amit kapott és természetesen sikerült kilöttyentenie. Katie szokásához híven otthagyta. Ez még nem is lett volna akkora probléma, de Louis miután megkapta a rendelését az asztalunkhoz sietett, amikor megcsúszott a ragacsos üdítőitalon és hasra esett. Természetesen mindenki nevetésben tört ki. Niall-nak az a a vad ötlete támadt, hogy majd ő fölsegíti a földről, de nem úgy sült el, ahogy tervezte, hisz ő is a kemény padlón landolt.
- Kicsi a rakás- kiáltott Harry, majd rájuk ugrott. 
Mindannyian fájdalmasan felmordultak. Valahogy nem zavarta őket, hogy az egész étterem rajtuk nevetett. Zayn- nek  talán több esze volt,  hozott pár szalvétát.
Ezek után sietősen távoztunk.
Amikor haza értünk Niall közölte, hogy éhes, amin egyáltalán nem lepődtünk meg.
- Te mindig ilyen sokat eszel, Niall?- kédeztem.
- Nem, inkább te eszel keveset - szurkálta meg ujjával a hasamat.
- Ne aggódj, majd megszokod - szólt mosolyogva Zayn.
- Akkor mi lenne, ha csinálnánk valami ebédet? - néztem rá a srácokra.
- Rendben, csak Louis-t ne engedjük a konyha közelébe - javasolta Harry.
- Nem is akartam - duzzogott - úgy is találkozom Eleanor-ral. Csá! - viharzott ki az ajtón.
Katie inkább a tv-zést választotta a kényelmes kanapén, mig a többiekkel a konyhába mentünk és észleltük a Louis által végzett pusztítást. Úgy Látszik ne sikerült rendet raknia. Zayn elkerekedett szemmel nézte a felfordulást.
- Akkor... sziasztok - fordult sarkon és csak egy ajtócsapódást hallottunk.
- Hé, hova a picsába mész? - kiabált Niall az ablakból.
- Azt hiszem, meglátogatom Perrie-t. Jó szórakozást! - kacsintott.
- Eleanor és Perrie a fiúk barátnői? - kérdeztem.
- Igen, nem sokára biztos megismered őket, gyakran eljárnak ide - dőlt lustán a falnak Harry.
- Oké, úgyis itt leszek egész nyáron, jó lenne barátokat találni - főleg, most, hogy anya nincs itthon.
- Miért, mi nem vagyunk a barátaid?
- De, csak én értelmes barátokra gondoltam - cukkoltam őket.
- Tudom, Harry sosem volt normális - vigyorgott a szöszi.
- Te csak fogd be! - vágta tarkón a zöld szemű.
- Aúúú - simogatta meg a fájó területet.
- Jól van, most már próbáljunk meg rendet csinálni! - állítottam le őket szigorúan, majd megkerestem a seprűt.
A fiúk pedig a tisztítószerek után kutattak. Felsepertem a földről a muffin-nak nevezett kormot, miközben a fiúk a pultot próbálták letisztítani. Fél óra múlva már egész tűrhetően nézett ki a konyha és így nekifoghattunk az ebéd készítéséhez.
- Mit tudtok csinálni? Mit készítsünk? - néztem rájuk kérdő arckifejezéssel.

* * *

Katie már türelmetlenül várta, hogy megkóstolhassa művünket. Leültünk mi is a tv elé és enni kezdtünk.

- Hmm, ez finom lett - nyalta meg a száját - nyithatnátok egy éttermet. Az lenne a neve, hogy " Katie ". Én lennék a főnök, ti pedig a dolgozóim és macinak kellene öltöznötök... - magyarázott lelkesen.

- Jól van hercegnő, ahogy akarod - mosolygott Niall, majd elkezdte csikizni.

Katie aranyos nevetése töltötte be a szobát.

A délután többi részét a kanapén feküdve töltöttük, Disney maratont tartottunk. A harmadik film elindításakor már mindhárman nagyon untuk, így megkönnyebbültünk, amikor váratlanul megszólalt a csengő.

- Kinyitom! - pattantam fel.

- Megyünk mi is! - próbáltak ők is szabadulni.

Kinyitottam az ajtót. 

- Szia! - köszönt egy hosszú, barna hajú lány - Liam-hez jöttem, a barátnője vagyok.

- Oh, szia! Én Emily vagyok Dave barátnőjének a lánya - nyújtottam a kezem.

Halvány mosollyal elfogadta a gesztust. 

- Helló Sophie! - ért az ajtóhoz a két srác is.

- Liam még nincs itthon - mosolyogtam.

- Akkor megvárnám, ha nem baj.

Alig, hogy ezt kimondta Liam jelent meg mögötte, hátulról átölelte a derekát, majd édesen belepuszilt a nyakába. Sophia halkan felnevetett, megfordult és átölelték egymást.

- Menjünk be! - javasolta Liam.

Sophia nagyon szimpatikus lánynak tűnik, látszik, hogy Liam-mel nagyon szeretik egymást. Remélem sikerül vele összebarátkoznom.

- Hogy van az apukád? - bújt hozzá közelebb.

11. fejezet

Helló! Múlthét szombaton Bécsben voltunk az osztályunkkal, ezért nem volt új rész. Nagyon szép hely. Hajnali 4-kor indultunk, 8-kor már a csokigyárban voltunk. Utána Parndorf mesebeli utcáin sétálgattunk. Megnéztük a Schönbrunn-i kastélyt, majd a bécsi adventi vásáron fagyoskodtunk. A buszozást nagyon élveztük, leghátul ültünk, nagy buli volt. Nagyjából ennyi.

Hogy tetszik nektek az új album? Szerintünk nagyon, nagyon klassz lett. Büszkék vagyunk a fiúkra.  :)

De most már itt az új fejezet. Olvassátok el, reméljük tetszeni fog! Írjatok véleményt!!!!!




Másnap reggel hangos csörömpölésre ébredtem. Harry-vel egyszerre léptünk ki a szobáinkból.
- Ez meg mi volt?
- Nem tudom - rántottam meg a vállam.
Mindketten a zaj irányába indultunk. A konyhából füst áradt ki.
Louis hirtelen elszaladt mellettünk egy poroltóval a kezében:
- Nincs semmi gond, megoldom!
Rémülten néztünk egymásra, majd mindketten az idióta után szaladtunk. A füsttől nem láttunk semmit és próbáltunk nem levegőt venni, míg Louis el nem oltotta a tüzet.
- Haver te mi a frászt csinálsz? - köhögött Harry.
- Reggelit, egy kicsit megégett. Remélem nem lesz feltűnő.
- Te hülye vagy Louis! - mondtam - Nyissuk ki az ablakokat!
- Itt meg mi történt? - jött át a nappaliból Zayn és Niall is követte őt.
- Muffin-t csináltam. Kértek? - büszkélkedett Louis a tányéron lévő valamivel.
- Akkor ma a McDonald’s-ban reggelizünk - fordult sarkon Niall.
- Akkor én felébresztem Katie-t. Te meg próbálj rendet csinálni! - nevettem el magam.
Vicces, hogy ő a legidősebb és egyben a legbolondabb is.
Miután felébresztettem mélyen alvó kishugomat, rendbe szedtem magam. Kivasaltam hosszú, barna hajam és felvettem egy virágos, rövid, nyáriruhát. Átdobtam a vállamon a hajam, majd bekopogtam Katie-hez, hogy siessen és lementem a nappaliba. Amíg a többiekre vártam bekapcsoltam a TV-t. Kapcsolgattam a csatornák között, végül egy vígjátéknál álltam me. A béna poénok legalább elterelik a figyelmemet.
Vicces, hogy nekem kell a fiúkra várni, biztos többet törődnek a hajuk beállításával, mint én.
A gondolatmenetemet a telefonom rezgése zavarta meg. Anya az. A telefon kijelzőjén a zöld gombot  nyomtam meg.
- Szia anya! Hogy vagy?
- Élek.
- És Dave felébredt már?
- Nem, ég nem. Ti jól vagytok?
- Persze. Ne aggódj!
- Katie alszik még?
- Nem, már fenn van. Épp reggelizni készülünk.
- Rendben. Ugye feltaláljátok magatokat?
- Igen.
- Liam ma hazamegy. Pakolj össze, hogy be tudjon hozni pár dolgot!
- Oké.
- Nekem is szedj össze pár holmit kérlek.
- Rendben, de meddig akartok bennt maradni?
- Még nem tudom, legalább addig amíg Dave magához nem tér és tudom, hogy minden rendben van-e - halkan beszélt.
- Jól van - sóhajtottam.
- Vigyázzatok magatokra! Mondd meg Katie-nek, hogy puszilom! Szia!
- Szia anya! - a piros gombbal bontottam a vonalat.
Időközben a fiúk is megérkeztek. Niall Katie-vel a kezében.
- Induljunk! - ragadta meg a kilincset Harry.

* * *

Megérkeztünk a McDonald's parkolójába. Természetesen Niall volt az első, aki belépett Katie-vel a nyomában. Harry éss én kicsit lemaradtunk, erős karjával leállított.

- Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb pillanat, de lenne kedved este eljönni velem valahova?

- Tessék? - lepődtem meg.

- Emily... - fogta meg puha kezével az enyémet -  Gyere el velem valahová este! - zöld szemeivel az én tekintetemet kereste, tisztán látszott rajtam a zavarodottság. Ujjaival lassan köröket írt le a kézfejemen.

 Most randit kért tőlem? Mit akarhat tőlem? Kétlem, hogy valami olyan lenne bennem, ami másban nincs.

És ott van az a srác, aki nagyon haragudhat rá, és érdekelne, hogy miért. Eddig az életem egész nyugodt volt és most lássuk csak: eljöttünk otthonról és beköltöztünk egy idegen házba, megismerkedtem egy rakat idiótával, az egyikkel még az esőben is táncoltam, majdnem megfulladtam, Dave kishíján meghalt és attól félek anyának lassan idegösszeroppanása lesz. 

Na jó, mégis mi baj lehet belőle? Egész kedves srácnak tűnik.

- Jó, rendben - húztam egy mosolyt az arcomra.

Kedvesen elmosolyodott ő is, majd a kezemnél fogva lassan megpörgetett.

10. fejezet

Sziasztok! Először is szeretnénk megköszönni a pipákat, feliratkozókat és a kommenteket! Nagyon örültünk neki! :) Jövőhéten megyünk Bécsbe, ezért sajnos nem lesz új rész, de megpróbáljuk minél hamarabb hozni.
Megérkezett a 10. fejezet, reméljük tetszeni fog!

-Nem kell ránk vigyáznod, nem vagyok olyan esetlen, mint amilyennek gondolsz!
Telefoncsörgés zavarta meg beszélgetésünket. Harry lustán a mobilja kijelzőjére pillantott. Idegesen rám nézett, majd gyors léptekkel kiviharzott a szobából. Megint várnom kellet rá. Néhány perc múlva utána indultam. Harry ingerülten beszélt:
- Most nem érek rá, később visszahívlak.
- Induljunk! - tolt ki a bejárati ajtón.
Harry gondosan bezárta az ajtót és újra a fekete autóban ültünk.
Elindultunk, de egy kicsivel később leparkoltunk és még épp ráláttunk a házra.
- Most mire várunk?- türelmetlenkedtem.
- Mindjárt megyünk, csak maradj csöndbe!
Percekkel később egy szürke terepjáró állt meg a ház előtt. Egy korunkbeli, szigorú ábrázatú, öltönyös srác szállt ki a kocsiból. Olyan volt, mintha egy akciófilmből lépett ki. Dühösen nyomkodta a csengőt.
- Ez meg kicsoda?
- Shhh...- csitított.
- Szerinted innen bármit is hall?
- Fogd be!
Meglepődtem a reakcióján, élesen fürkészte az alak minden mozdulatát. Mivel senki nem nyitott ajtót, az ablakon kezdett el kopogtatni.
- Gyere elő Styles! - kiabálta ingerülten - úgysem bujkálhatsz örökké, kis rohadék.
Nem adta fel egykönnyen, de kb. 10 perc elteltével leesett neki, hogy nem találja őt itthon és bosszúsan elhajtott.
Harry már nem szorította annyira erősen a kormányt. Nehézkesen kifújta a levegőt.
- Ki volt ez?
- Senki, ne törődj vele!
- Pedig nagyon idegesnek tűnt.
- Csak egy régi barát, hagyjuk!
Beindította az autó motorját és haza felé vettük az irányt.

* * *

Mégis mi folyik itt? Mit akarhatott ez az ember? Harry-t nagyon felzaklatta a dolog, így nem hiszem, hogy felhozom nála ezt a témát, de hátha a fiúk tudnak valamit.

Megérkeztünk, Katie és a srácok még a tv-t nézték. Az Oroszlánkirályt. Épp annál a résznél tartottak mikor Mufasa meghal. Katie hozzám szaladt:

- De jó, hogy itt vagy! Ezek már vagy öt perce bőgnek - mutatott nevetve a három fiúra.

- Skacok, nőjetek már fel! - kuncogott Harry is.

- Vacsoráztatok? - néztem a könnytengerben úszókra.

- Igen, anyukád nagyon finoman csinálja a spagettit - simogatta meg a hasát Niall.

- Akkor miért nem alszol még Katie?

- Nem vagyok álmos!

- Attól még aludnod kell, fáradt leszel holnap. Na nyomás!

- Jól van - szontyolodott el és durcásan felmászott a lépcsőn.

- Én azt hiszem elmegyek fürdeni - igazította meg rakoncátlan fürtjeit Harry.

Lassan én is Katie után indultam. Fogalmam sincs miért kellett Harry-nek ezt kijelentenie, úgy láttam senkit sem hatott meg nagyon a dolog. Nem tudom egyáltalán, én miért gondolkozom ezen, nagyon elegem van már ebből a napból. Harry halk léptekkel követett. Amikor mellém ért, finoman megsimította a hátamat, smaragdzöld tekintetét az enyémbe fúrta és rám mosolygott, majd elsuhant mellettem. Fura ez a fiú.

Katie már a pizsamáját húzta. 

- Fogat mostál?

- Igen, mostam... csíííz! - mutatta meg csillogó fogacskáit.

Bemászott az ágyba. 

- Dave bácsi meghalt?

- Dehogy halt meg, ne beszélj butaságokat! - ültem le mellé. - Dave jól van, csak most egy ideig kórházban kell maradnia.

Nem akartam őt nagyon megilyeszteni, így inkább nem részleteztem a történteket.

- Most már aludj!

- Oké - hunyta le a szemeit.

Az oldalára fordult és így próbált álomba szenderülni. Percekig néztem, ahogy forgolódik. Nehezére esett nyugton maradni. 

- Katie! - törtem ki. - Itt maradok, amíg el nem alszol.

- Anyu énekelni szokott nekem. Hol van most?

- Liam-el bent maradtak a kórházban. Az ajtón kopogtatott valaki.

- Alszik már? - lépett be az ajtón Niall.

- Amint látod még nem.

Megigazította szőke tincseit, majd ő is helyet foglalt Katie puha ágyán. Közel ült hozzám, túl közel. Combja érintette az enyémet, majd rám villantotta széles mosolyát. 

Katie látszólag nagyon örült az érkezésének. Közelebb mászott hozzá és megölelte.

- Énekelsz nekem? - kérdezte, majd aranyosan  kis ujjával megnyomta az orrát.

- Persze, Hercegnőm! Mit szeretnél hallani? - nyomott egy puszit puha arcocskájára.Tisztán hallatszódott az ír akcentusa. Érdekes, vicces és aranyos volt egyben.

- Mindegy csak énekelj!

* * *

Nem ismertem a dalt, amit énekelt, de Katie-re hatott Niall gyönyörű hangja és nem sokkal később már mélyen aludt.

- Köszönöm - suttogtam, majd halkan kimentünk a szobából.

- Nincs kedved megnézni velünk az Oroszlánkirály végét?

- Bocs - kuncogtam - de fáradt vagyok, majd máskor.

- Rendben, de a szavadon foglak.

Well you only need the light when it's burning low,
Only miss the sun when it starts to snow,
Only know you love her when you let her go...
Read more at http://lyricstranslate.com/hu/let-her-go-hagyd-%C5%91t-menni.html#LRPqMrdIiRY3czGH.99

Well you only need the light when it's burning low,
Only miss the sun when it starts to snow,
Only know you love her when you let her go...
Read more at http://lyricstranslate.com/hu/let-her-go-hagyd-%C5%91t-menni.html#LRPqMrdIiRY3czGH.99

Well you only need the light when it's burning low,
Only miss the sun when it starts to snow,
Only know you love her when you let her go...
Read more at http://lyricstranslate.com/hu/let-her-go-hagyd-%C5%91t-menni.html#LRPqMrdIiRY3czGH.99

9. fejezet

Sziasztok! Nektek is úgy tetszik az új klip, mint nekünk? Mi nagyon imádjuk. :)  ( írjatok véleményt! )
Megérkezett a 9. rész, olvassátok és ha tetszett, hagyjatok nyomot magatok után. Látjuk az oldalmegjelenítéseket és ehhez képest csak 1-2 pipát kapunk és ez nagyon elbizonytalanít. Írjatok légy szíves építő kritikát, mert így nem tudjuk mitől lehetne érdekesebb számotokra.



Szótlanul ültem az anyós ülésen és az ablakon át néztem a haza vezető utat. Harry-re kaptam a tekintetem, amikor egy kanyarnál rossz felé fordult.
- Itt jobbra kellett volna fordulni - tájékoztattam.
- Nem kellett volna - vigyorgott.
- Hová megyünk? - kérdeztem zavartan.
- Valahova.
- Ne hülyéskedj már, vigyél haza!
- Nyugi, haza viszlek csak teszünk egy kis kitérőt.
- Oké, de hova megyünk? - néztem kérdő arckifejezéssel a mellettem ülő fiúra, miközben a titokzatos hely felé tartottunk.
- Ne izgulj, majd meglátod - nyugtatott.
Ne izguljak? Egy sötét autóban tartok egy ismeretlen hely felé egy sráccal, akit alig ismerek. És ne izguljak? A kettesben töltött idők után nem hinném, hogy valahogyan ártani akarna nekem. De attól még egy cseppet sem vagyok nyugodt.
- Most félsz? - nézett rám gyönyörű, zöld szemeivel.
- Nem félek tőled - tagadtam a nyilvánvalót.
- Nem kell félned, Emily - tette a kezét a combomra.
- Inkább a kormányt fogdosd! - tettem arrébb a kezét.
Az út hátralévő részében hozzám se szólt. Nem is baj. Nem lett volna olyan ijesztő a dolog, ha közben be nem sötétedik. Próbáltam az árnyakból kivenni a dolgokat, de nem nagyon sikerült. Elég elhagyatott helyen lehetünk, ha nincs világítás. Harry hirtelen a fékre taposott, majdnem sikerült lefejelnem a műszerfalat.
- Jól vagy? Megérkeztünk.
- Igen, elárulnád végre, hogy hol vagyunk?
- Gyere! - csapta be maga mögött az ajtót, majd nekem is kinyitotta.
- Bízz bennem! - próbálta megfogni a kezem.
- Nem bízom - utasítottam el hidegen.
A sötétben is láttam önelégült mosolyát. Lassan elindult, én pedig követtem. Egy fehér ajtó előtt állt meg, majd feltehetően a kulcsai után kezdett el kutakodni a zsebében. A kulcsot a zárba illesztette, elfordította és betessékelt az ajtón. Felém fordult, hatalmas alakjával egyre közeledett hozzám. Komoly tekintetét az enyémbe fúrta. Ijedtemben hátrálni kezdtem míg nem a falnak ütköztem. Meglepődtem amikor Harry átnyúlt a fejem felett a kapcsolóért. Világos lett... az előszobában?
- Hol vagyunk- kérdeztem.
- Ez az én házam - tette le a kulcsait, majd a lépcsőhöz ment - mindjárt jövök.
Felment az emeletre és otthagyott. Néhány percig egy helyben vártam, hogy visszajöjjön. Nem értem, hogy miért hozott  ide és mit akar az emeleten? Nem sokkal később meguntam a várakozást és felfedező útra indultam. Beléptem egy sötét helyiségbe, felkapcsoltam a villanyt. A szoba egy fiúhoz képest elég rendezett volt. A nappaliban volt egy bézs színű kanapé hozzá illő párnákkal. A fehér falak mellett fekete szekrények álltak. A polcok tele voltak könyvekkel. A szoba közepén egy üvegasztal állt, rajta egy kopott mappa. Minden rendezett volt. Nagyon jól nézett ki! Biztosan nem egyedül él itt. A falon több kép is lógott, szebbnél-szebb festmények, tájképek, a szemem mégis egy kis képen akadt meg. Harry és a családja. Egy karácsonyi fotó.
Mindenki mosolyog. Harry körülbelül 6-7 éves lehet rajta. A huncut mosolya semmit sem változott. Egy sötét hajú kislánnyal karolják át egymást. Valószínűleg ő lehet Hannah. A karácsonyfánál feltehetően a szülei próbálták befejezni a díszítést. A hangulat olyan felhőtlennek tűnt.
Harry halk lépteit hallottam közeledni. Megállt az ajtóban, magamon éreztem szúrós tekintetét. Felé fordultam, kissé zavartan nézhetem, amikor megláttam Harry meztelen felsőtestét. Szemeim tovább időztek kidolgozott testén, mint az illő lett volna. Csessze meg, elpirultam! Magam is meglepődtem, mit váltott ki váltott ki belőlem a látvány. Gyorsan visszakaptam a tekintetem a meghitt fényképre.
- Tetszik? - hallottam rekedtes hangját.
- Tessék?
Ez az önelégült hülye...
- A kép. Miért, mire gondoltál?
- Mi? Semmire. Nagyon jó kép. Ők a szüleid?
- Igen - lépett közelebb hozzám- ő pedig Hannah mutatott a nővérére.
- Nagyon szép ez a kép, de nem vennél fel valamit?
- Miért, zavar? Csak át akartam venni a pólómat. Ma este nálatok alszom, nem hagylak titeket egyedül.